Ajánló
Lindau szigete számomra szerelem volt első látásra!
2015 őszén látogattam el először a bajorországi Lindau am Bodensee (németül: Insel Lindau) szigetére és ahogy a címben is leírtam, számomra ez a sziget szerelem volt első látásra! Azóta már többször is bejártam ezt a Boden-tó parti varázslatos kis földrészt.
2015 őszén látogattam el először a bajorországi Lindau am Bodensee (németül: Insel Lindau) szigetére és ahogy a címben is leírtam, számomra ez a sziget szerelem volt első látásra! Azóta már többször is bejártam ezt a Boden-tó parti varázslatos kis földrészt.
Hatalmas lelkesedéssel kezdtem el írni róla, pl. hogy Lindau nevét a hársfákból (Linden) eredeztetik (Sziget, ahol a hársfák nőnek). Vagy hogy itt is (mint Pfahlbautenben) a tóban talált cölöpházak maradványai bizonyították, hogy már az ősidőktől kezdve lakták és a tónak köszönhetően jelentős kereskedelmi központ… aztán kicsit elakadtam, mert bár a sziget önmagában nem nagy, annál több látnivalóval rendelkezik (még a hídon túli városi részeken is). Nem szerettem volna semmi érdekes, vagy éppen hasznos dolgot kihagyni a leírásomból. Végül arra jutottam, hogy Lindau szigetét és városi részét nem lehet egyetlen egy cikkbe belesűríteni, ezért én most csak a legkedvencebb helyeimet és a szerintem legszebb épületeket mutatom be, természetesen fotóimmal is illusztrálva azokat:
1. Lindau szíve és központja egyértelműen a kikötője.
A város jelképei egyrészről a kikötő bejáratát őrző fenséges kőoroszlán, másrészt pedig Bajorország egyetlen, máig működő új világítótornya. A sétányon (Uferpromenade) át mindkét nevezetességhez oda lehet sétálni, sőt, a világítótoronyba pár Euróért fel is lehet mászni. 36 méteres magasságból meg aztán tényleg fenomenális kilátás tárul a látogatók szeme elé.
A kikötő egyfajta csomópont is: van itt városi-és vidéki buszpályaudvar, valamint a központi vasútállomás is itt kapott helyet (bár már nem sokáig, mert a nemzetközi járatokat hamarosan átköltöztetik a városi részbe, jelenleg is nagyszabású építési munkálatok folynak ezért Lindauban) és természetesen hajókikötő is egyben.
A parton egymást érik a jobbnál-jobb luxus szállodák, éttermek, bárok. Szögezzük le, ezen a részen alaposan a pénztárcánkba kell nyúlnunk, ha egy fagyinál többet akarunk elfogyasztani. Az étteremvezetők azonban ezt azzal magyarázzák, hogy az árba beleszámolják a kilátást is… a kis hamisak! A Bodensee (Boden tó) kékje valóban felejthetetlen látvány, Svájc hegyvonulata a túlparton meg már csak hab a tortán, tényleg meseszép!
Azért megsúgom, a sziget utcácskáin vannak még más kisebb-nagyobb, egytől-egyig hangulatos kis éttermek, beülős helyek, ahol szintén megkóstolhatjátok a bajor konyha remekeit, pl.: Schweinebraten mit Dunkelbier Soße (disznósült barnasör mártásban), oder Scheinebraten mit Sauer Kraut und Kartoffelknödeln (vagy disznósült savanyú káposztával és krumpligombóccal), Schwaben Teller (sváb tányér: sertésszűzérme, galuskával és mártással), Käsespätzle (sajtos tészta), Leberkäse (húsféle, olyan mint egy párizsi), Münchner Weißwurst mit süßer Senf (Müncheni fehér kolbász, édes mustárral), Nünberger Bratwurst (fehér nünbergi kolbászka) és a Brezeln jut még eszembe (itteni sós perec, a kislányom kedvence, vajjal megkenve tényleg finom). Nem csoda, hogy itt mindig nagy a turistaforgalom. A közbiztonság ennek ellenére szuper. Jut eszembe, itt is jár ám olyan városi kisvonat a nyári időszakban (amit már Vaduznál is említettem), érdemes rá befizetni (mert tudjátok, olyan helyekre is elvihet, ahova gyalog nem biztos, hogy eljuttok, főleg, hogy a szigeten csak egy parkolóház van, mindenki más – kivéve persze a lakókat és a szigeten éjszakázó turistákat – a Chelles-Alle nevű híd előtti parkolóban kell hagyja a kocsiját és onnan – ha esetleg gyermekkel vagytok – fárasztó lehet az oda-vissza séta. Arra is figyeljetek, hogy itt már minden parkolóhely fizetős).
2. Mondhatni a kikötőben van Lindau legszebb épülete is, az eredetileg gótikus, majd reneszánsz stílusban átépített Alte Rathaus, vagyis a régi városháza.
Érdemes körbejárni és szemügyre venni a főutca (Maximilianstraße) felől is, mielőtt bementek a könyvtárként működő múzeumába, mert csodálatos a város történetét bemutató festményekkel díszített, leginkább aranyszínű színekben játszó homlokzata.
3. Az új világítótorony felőli részen, a tópart mentén tovább sétálva hamarosan eljutunk az ún. Wiedmann szoborparkhoz, ahol nem csak megvásárolni lehet a különleges, kőből készült alkotásokat, de senki se szól ránk, ha csak nézelődni megyünk be és a fényképezőgépünkkel meg is örökítjük a nekünk tetsző darabokat.
Ahogy a képemen is látthatjátok, még télen is fantasztikus élmény itt bóklászni. Már csak azért is érdemes erre is elkóricálni, mert ebben a kerületben (Luitpoldpark) még sok minden rejlik, de ezt majd egy másik cikkemben regélem el.
4. A szigetet a városi részével összekötő híd elején és végén is van egy-egy gondozott, szökőkutas, különleges fákkal is beültetett (pl. galambfa, perui fenyő, banánfa) park (Stadtpark). Mivel közvetlen a tópart jobb és bal oldalán terülnek el, akár vízibiciklivel is át lehet kerekezni egyikből a másikba. A Toscana park végében levő érdekes kis földdarab, egy mesterséges kis sziget. Hoy a neve és egy magányos fűzfa nevelkedik rajta. Azért érdekes, nem? Sziget a szigeten.
Ebből a városrészből ráadásul már Ausztriára is vethetünk egy pár vágyakozó pillantást.
5. Lindau városi buszpályaudvarától (ZUP) nem messze található egy igen gyönyörű, neogótikus stílusban épült templom, németül úgy hívják, hogy Rosenkranzkapelle. Meglepő módon sajnos olyan romos állapotban van a bejárata, hogy csak tisztes távolságból, kívülről nézhető meg. Azért én igyekeztem egy jó képet csinálni róla.
6. Lindenhofpark a város szélén levő nagy kiterjedésű, nagyon kedvelt park, szabadstrand, kisebb vitorláskikötő és paddle board sport (vízi deszkázás, amit egy-két evezővel hajtanak az emberek állva, vagy térdepelve – ez utóbbiért le a kalappal előttük, mert egészen hosszú távokat is képesek ilyen fárasztó testhelyzetben megtenni, van amikor ketten egyensúlyoznak egy deszkán), de van itt egy szállodás fürdőkomplexum is kikötővel (Bad Schachen) és még egy kiskastély is, amiben Béke Múzeum működik. Romantikus andalgás a szeretteinkkel a tóparton végig húzódó allén keresztül, ahonnan visszanézhetünk Lindau szigeti részére, vagy Svájc hegyvidékére a túlparton, miközben a bajor emberek egy pohár borral a kezükben, halkan beszélgetve csodálják a naplementét, én meg a fényképezőgépemmel örökítem meg az utolsó fényeit – megadják azt a „pluszt”, amitől úgy érezzük, hogy ezekért a meghitt pillanatokért érdemes élni.
7. Végül, de nem utolsó sorban Lindau Reutin nevű városnegyedében, a Büchelewiesweg-en lett kialakítva egy magán dáliakert (német neve Lindauer Dahlienschau), ahol kb. 700 különböző dáliát nézhetünk meg általában augusztus közepétől egészen október végéig, potom pénzért. Legutóbb még a férjem nevével is találkoztam itt, merthogy Attila-nevű dáliájuk is van. Ez egy egészen békés, nyugodt, lélekmelengető környék azoknak, akik szeretnének egy kicsit elvonulni a világ zajától és feltöltődni a virágok szépségének erejével.
Szerző & fotók: Brigitta Kernné Riebel
