Így utaztunk régen: Világifjúsági Találkozó Moszkvában 1985. július – augusztus

   Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki élete során egyszer részt vehetett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség által szervezett baloldali ifjúsági világtalálkozók egyikén. A 12. VIT-en Moszkvában, 157 ország 26 ezer fiatalja vett részt. A magyar résztvevők két turnusban 8 – 8 csoporttal utaztak erre a nagyszabású rendezvényre.

  Én az első turnusban, július végén vonattal mehettem. A pályaudvaron egy egész szerelvényre való fiatal (magamat is ide sorolom, 32 éves voltam ekkor) gyülekezett. Indulás előtt megkaptuk az egységcsomagokat, amiben sok apró – más országok fiataljainak osztogatható – ajándékok voltak. A mi fülkénkbe főleg a VI. kerület küldöttei kerültünk, volt köztünk több diák, pedagógus (mint én is), de kerületi cégekben dolgozó fiatalok is. A hosszú úton megismerkedtünk, sokat beszélgettünk.

  Egy – egy nagyobb városban fiatalok integetve, énekelve – volt ahol zenekarral – és transzparensekkel fogadtak bennünket. De a vonatunk is elég hangos, vidám volt. Egyik – másik fülkében előkerültek a gitárok, közös éneklés, zenélés meghozta a jó hangulatot. 36 órás vonatozás után megérkeztünk Moszkvába. Kenyérrel, tánccal, beszéddel köszöntöttek bennünket, majd buszokkal vittek a szálláshelyre. Mi egy sokemeletes, kék színű modern szállodába (Mologyozsnaja) kerültünk, Zsuzsával egy két ágyas szobába. Este korán lefeküdtünk, a hosszú utazás, a vonaton alvás eléggé fárasztó volt.

  Másnap a bőséges reggeli után autóbuszos városnézésre vittek bennünket. Mindenekelőtt zuhogó esőben megkoszorúztuk a Vörös téren az Ismeretlen Katona sírját és a Lenin mauzóleumot. Ide be is mentünk, szerencsére nem kellett kivárni a kígyózó sor végét (mint azt előző moszkvai utazásom alkalmával 10 éve tettük). Utána busszal körbe száguldottuk a város több nevezetességét: Lomonoszov egyetem, Nagyszínház, Kisszínház, Tretyakov képtár, sok híres középület. Ebéd után a Kremlbe mentünk. Megnéztük a Nagy Kreml palotát, az Uszpenszkij székesegyházat (és még több szép aranykupolás templomot), a cárágyút, a cár harangot és a modern Kongresszusi palotát.

Egy másik napon a Puskin múzeumban töltöttünk legalább egy fél napot. Itt a világ művészetének színe- javát őrzik egészen az ókortól a 20. századig. A kiemelkedő művek közé tartoznak Rembrandt, Rubens és Van Gogh művei, valamint a 19. és 20. századi francia művészetet ismertető gyűjtemény: Cézanne, Degas, Gauguin, Manet, Monet, Picasso, Matisse, Renoir művei.
A múzeum után szabad program keretében a GUM áruházban csatangoltunk, vásároltunk. Végre kaptam szamovárt! Már 10 éve, amikor először voltam a Szovjetunióban egész idő alatt azt kerestem, de vettem akkor minden mást – porszívót, vasalót, hősugárzót, csecse – becséket – de szamovárt nem kaptam. Ezúttal ez volt az első, amit megvettem, nehogy megint szamovár nélkül menjek haza. Szemmel láthatóan nagyobb volt az árukínálat, mint akkor, felkészültek a több tízezer fiatal fogadására. Nagy keletje volt az 1980 – as moszkvai olimpia kabalafigurájának, Misa mackónak is. Minden méretben, minden anyagból kapható volt.

  Kreml Szuzdal  Majdnem minden este volt valamilyen szervezett program: jégbalett előadás egy sportcsarnokban, balett a Kongresszusi központban, a Mojszejev együttes táncműsora, több résztvevő ország művészeti csoportjának bemutatója. Természetesen a magyar estet is láthattuk. Itt a Rajkó zenekar, a KISZ Központi Művészegyüttese adott műsort, de fellépett az ifjú Varga Miklós és Deák Bill Gyula is. Ha éppen nem volt szállodán kívüli program, akkor a szálloda halljában mindig fergeteges hangulat volt: hol a görögök, hol a puerto-ricoiak, hol valamelyik afrikai csapat táncolt vagy táncot tanított, de magyar táncház is volt. Az alagsori szinten meg minden este dübörgött a disco.

Magyar est résztvevői  Volt, amikor metróval bementünk a Vörös térre, ahol mindig hatalmas volt a nyüzsgés. Különböző nációk fiataljai együtt gitároztak, énekeltek, beszélgettek, folytak a spontán barátkozások. Megnéztük az éjszakai őrségváltást, gyönyörködtünk a kivilágított Vörös térben.  Moszkva környéki kirándulásra is elvittek bennünket. A Zolotoje kolco két városában – Vlagyimirben és Szuzdalban – csodálatos templomokat, kolostorokat láttunk, de voltunk egy skanzenben is, ahol különböző tájakról származó faházak, fatemplomok voltak. Egy másik alkalommal a borogyinói körképet néztük meg.

  Megnyitó A magyarok felvonulása Moszkvai tartózkodásunk közepén, kb. az ötödik napon került sor a VIT hivatalos megnyitójára. Reggeli után a Gorkij parkba mentünk, itt gyülekeztek a többi szállodából is a résztvevők. Több néptánc csoport tartott itt fergeteges néptáncbemutatót különböző népviseletekben. Innen ebédelni, majd ebéd után a Luzsnyiki stadionba vittek bennünket, itt volt a megnyitó ünnepség. Ilyet eddig csak a TV – ben láthattunk, leginkább az olimpiák megnyitóin. Élőképpel indult a műsor, majd a népek bevonulása következett. Utána ifjú tornászok bemutatója, majd táncosok árasztották el a terepet. Ezután beszédek, a láng meggyújtása, majd hatalmas forgatag. Fantasztikus élmény volt.  Vacsora után folytatódott a forgatag az utcákon, tereken. Zenélés, ének, tánc, jelvénycsere, druzsbázás. És ez így ment minden este. A Vörös téren hatalmas tömeg verődött össze, tombolt a buli. Szinte egész éjjel fent voltunk.  A 8. napon – a VIT kellős közepén – utaztunk haza repülővel. Ez volt a turnusváltás napja. A második turnus repülővel ment Moszkvába, részt vett néhány napig a VIT eseményein, a záró ünnepségen és nekik utána voltak a városnéző programok és nekik a vissza út volt vonattal. Azért szervezték így, hogy kétszer annyi ember vehessen részt ezen a fantasztikus fesztiválon. 

                                                        Szerző & fotók:  Sutusné Grébel Irén