Ajánló
Május 8. a Vöröskereszt Világnapja: Látogatás a Henry Dunant Múzeumban
Egy érdekes svájci múzeumban ismerhetjük meg, hogy valójában kicsoda volt Jean Henry Dunant az 1828. május 8-án született svájci kereskedő a Vöröskereszt Mozgalom megalapítója, vagyis „atyja”. Egy kis történelem dióhéjban: Henry Dunant Lombardiában, az akkori korszak legvéresebb harcának számító solferinói csatában teljességgel elborzadt a csatatéren maradt…
Egy érdekes svájci múzeumban ismerhetjük meg, hogy valójában kicsoda volt Jean Henry Dunant az 1828. május 8-án született svájci kereskedő a Vöröskereszt Mozgalom megalapítója, vagyis „atyja”.
Egy kis történelem dióhéjban: Henry Dunant Lombardiában, az akkori korszak legvéresebb harcának számító solferinói csatában teljességgel elborzadt a csatatéren maradt magatehetetlen katonák szenvedését látva. Arra is felfigyelt, hogy – a fekete ruhájukon vörös keresztet viselő – kamilliánus szerzetesek hogyan segítik válogatás nélkül a rászoruló katonákat. Ekkor Henry a szomszédos falu asszonyaiból önkéntes segélycsapatokat hozott létre, akikkel szintén ápolni kezdték a sérülteket.
Tulajdonképpen ezek voltak az előzményei annak, hogy Dunant 1863-ban létrehozta a Vöröskereszt Intézményét (egyfajta nemzetközi segélyszervezetként a menekült katonák és hadifoglyok megvédésére, ellátására). A Vöröskereszt akkori neve még: a Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.
Szimbólum választásánál nem csak a szerzetesek ruhája, hanem nemzetisége szerint, országa (Svájc) iránti tisztelete is szerepet játszott.
A zászló fehér alapja a segítségnyújtók semlegességére, védelmére utal. Louis Appia, svájci sebész és egyben szintén alapító tag javasolta, hogy az önkénteseknek fehér szalagot kellene hordaniuk a csatamezőkön, hogy könnyen el tudják őket különíteni a harcoló felektől.
Ezek alapján a Vöröskeresztesek 1863-ban a svájci zászló fordítottját választották meg nemzetközi jelképüknek, amit mára már lehetőleg mindenki ismer: fehér zászló, rajta piros, egyenlő szárú kereszttel.
(csak egy kis érdekesség: a polinéziai Tonga államnak pont ilyen zászlója volt, emiatt azt előzékenyen meg is változtatták maguknak)
A Vöröskereszt 3 fő jelképe már a lentebb levő képemen látható:
1. Vörös kereszt: az orvosi ellátás elsődleges jelképe. A genfi döntések értelmében csak orvosi és humanitárius járművekre, épületekre festhetik fel (sebesült/beteg katonák ellátásával foglalkozó intézményekre, hadseregek orvosi és lelkészi személyzetének ruhájára) és természetesen a Vöröskeresztes Szervezetek esetében használhatják.
2. Vörös félhold: a muszlim országok Vöröskeresztes jelképe. Először 1877-ben, az orosz-török háborúban használták a Vöröskereszt önkéntesei.
3. Vörös kristály: 2005-ben fogadták el hivatalosan a genfi egyezményben. Azzal a céllal jött létre, hogy elfogadható legyen a különböző egyéb kultúrák számára (tekintet nélkül a vallási meggyőződésre), vagy megfordítva: akinek a jelképét az egyezmény nem ismeri el, annak az országnak a vörös kristályt kell használnia.
Német integrációs kurzuson az eritreai osztálytársnőim mesélték, hogy náluk a lakosság vegyesen keresztény és muszlim vallású, így ők például szívesen fogadták jelképüknek a vörös kristály szimbólumát.
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
Henry Dunant főbb munkássága:
– a lakosság segítségével megszervezte a sebesült katonák megsegítését, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcoltak
– olyan jelvényeket vezetett be, amikkel azonosítani tudták az elesett katonákat is.
– konferenciát szervezett a hadifoglyok problémáiról és a rabszolgákkal való kereskedelem megszüntetéséről.
A Vöröskereszt első kiküldetésére 1864-ben került sor, a porosz-osztrák-dán háborúban. A Vöröskeresztesek ekkor még csak 2 emberüket tudták kiküldeni a csatatérre.
Henry Dunant 1887-ben költözött Heidenbe, ahol 1910-ben bekövetkezett haláláig elhivatottan élt és munkálkodott.
1895-ben egy Baumberger nevű újságíró érkezett Heidenbe és megtudta, hogy a kórházban fekszik egy beteg, aki a Vöröskereszt megalapítója. Meginterjúvolta és olyan cikket írt, amely óriási visszhangot keltve, pár nap alatt bejárta Európát. Ekkortól kezdtek felfigyelni Dunantra. 1901-ben a Nobel-Békedíjat is megkapta humanitárius munkásságáért.
A Vöröskereszt 1919-ben vált nemzetközi szervezetté. Német neve: Rote Kreuz. Angolul International Committee of the Red Cross (ICRC).
Magyarország 1881-ben csatlakozott a szervezethez. A Magyar Vöröskereszt az egyetlen olyan társadalmi szervezet, melynek működéséről önálló (1993 évi XL.) törvény rendelkezik.
A svájci Vöröskereszt Múzeum egy többszintes épület Heidenben a régi kórház épületében (fő képemen egészében is látszik). Henry Dunant Múzeuma a földszinten kapott helyett, a felsőbb szinteken az új kórház orvosai laknak. Ezen a fotómon oldalról is mutatom az épületet:
A múzeum részletesen bemutatja Henry Dunant életét és munkásságát: képek, levelek, szobrok, szimbólumok, tárgyak és egyéb virtuális eszközök segítségével.
A Vöröskereszt Mozgalom főbb alapelvei:
1. Emberiesség és önkéntesség: segítséget nyújtanak minden rászorulónak, szenvedőnek, bajban levőnek. Szorgalmazzák a népek közti békét és együttműködést. S mindezt önkéntesen, vagyis fizetést nem kapnak érte.
2. Pártatlanság és függetlenség: nem tartozik semmiféle politikai-vallási-gazdasági, vagy bármilyen más csoporthoz, érdekszövetséghez, ezért ilyen témájú vitákban sem vehet részt.
3. Semlegesség: a Vöröskeresztben dolgozó emberek tagjai bárhol a világon semlegességet élveznek, amire szükségük is van, mert békében és háborúban egyaránt tevékenykednek.
4. Egység és egyetemesség: minden országban csak egy Vöröskereszt (vagy Vörös Félhold) Intézmény létezhet, egyenlő jogokkal és kötelességekkel.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága kizárólag svájci állampolgárokból állhat, székhelyük Genf. Közvetítő szerepük van a kormányok között, háborúk és egyéb konfliktusok esetén.
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
Megalakulása óta a Vöröskereszt Szervezete kibővítette a feladatait, például: segélycsapatokat működtet katasztrófahelyzetekben és segíti a menekülteket, közreműködik eltűnt személyek felkutatásában és segíti a hazatérésüket, foglalkozik egészségneveléssel, házigondozással, elsősegélynyújtás oktatással. Önkéntes véradások szervezésével is segíti az egészségügyi ellátást.
Szerintem a tárlat nem nagy, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, ha Heidenbe visz az utatok. Svájci viszonylatban is csak pár frank a belépő, de mikor mi ott jártunk, kártyával nem lehetett fizetni. Külön pénzért természetesen még idegenvezetés is kérhető.
HEIDEN városkája, ahol valamikor Henri Dunant is tevékenykedett, nagyon aranyos, rendezett, tiszta, idillikus.
Közvetlen Henry Dunant Múzeuma mellett, az út túloldalán van egy nagy élelmiszeráruház és ha gyermekkel érkeztek, a közelben még egy fáktól árnyékos játszóteret is találtok.
A tereken több helyen utalnak a Vöröskeresztes Szervezet fontosságára, például egyedi padokkal-asztalokkal, mint itt a képemen is látszik. Egyszerű, de nagyszerű! S még praktikus is.
Hangulatos szökőkút van a főtéren,
ahol a forró melegben igazán jólesik a vízcseppekből egy kicsit felfrissülni!
Az út túloldalán van egy fagyizó-cukrászda, igaz, nem valami olcsó, de hát Svájc ilyen.
A közeli evangélikus templomnak – a fotómon is látható – nagyon szép orgonája van, amit még esetleg érdemes megnézni a településen belül
és egy kis apróért még a templomtoronyba is fel lehet mászni, azt mondják, nagyon szép a kilátás onnan fentről. Én megmondom őszintén, kihagytam, mert szörnyen recsegett-ropogott a falépcső, így inkább visszafordultam, s ha lehet ilyet mondani, inkább a szomszédos, rendezett kis temetőn túli tájban gyönyörködtem, egészen látványos mögötte a panoráma.
Lapozz tovább a folytatásért !
Végül, de nem utolsó sorban, nem hagyhatom ki az utunk rövid taglalását sem, mert igencsak kalandos volt feljutni Heidenbe!
Lindau am Bodenesee városából indultunk autóval, Wasserburgban hagytuk a kocsinkat, majd hajóval keresztben átszeltük a Bodensee-t.
A szemközti Svájcban, Rorschach kikötőjében pedig felszálltunk egy ilyen gyönyörű kis piros kirándulóvonatra,
ami egy vadregényes,
mesés útvonalon – Si-hu-hu! – felzakatolt velünk Heidenbe!
Az út egyik oldalán szakadék, a messzeségben a Boden tó kékje, a másik oldalon pedig a függőleges domboldalon bocikák legeltek. Szép faházas településeket láttunk a nyitott vagonokból..
és barátságos, virágos kis állomások mellett
is elsuhantunk.
Így bizton mondhatom, hogy 2019.06.29-én megérte útra kelni, mert egy igen élménydús napot tudhattunk a magunkénak és még Henry Dunant életébe, munkásságába is bepillantást nyerhettünk!
Útibeszámolómat is Dunant szavaival zárnám le:
„Segítsünk mindannyian! Mindannyian, minden nap erőnk teljével igyekezzünk őszinték maradni, bocsássunk meg, legyünk jók és szeressünk bátran annak reményében, hogy a világon nem lesz háború és békében fogunk élni”.
Milyen szép is lenne a világbéke!
A svájci Vöröskereszt Múzeum pontos címe:
Henry-Dunant-Museum
Asylstrasse 2.
9410 Heiden
Switzerland
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta
