A régmúlt idők fővárosa, az indiai Hampi

Egy indiai város, Hampi hajdanán virágzó civilizációnak adott helyet, ami kétezer éven át virágzott. De mi történt vele?

Időszámításunk előtt 2500-ban egy generációkon átívelő történet vette kezdetét, amikor a városok többsége a papság irányítása alatt állt. Amikor meghódították India területét az északi törzsek, akkor egy másik vallás követői, a brahmanizmus égisze alatt kiépítették a kasztrendszer intézményét. Amikor feltűnt a láthatáron a buddhizmus az V. században, akkor kicsit változtak az erőviszonyok.

Viszont ezek a vallási csetepaték a félsziget északi részét érintették, délen az emberek továbbra is gyakorolhatták tovább a hindu vallást. A vallásháborúk elkerülték a vidéket, ami a zavartalan fejlődést biztosította. A part mentén, a kereskedelemből származó bevételből két nagy királyság is felépült a semmiből: az iszlámot követő Bahmani és a hindut követő Vijayanagar. Hampit tartották messze földön a legcsodálatosabb városnak, és 2500 éves fennállása során többször is ellenállt a hódító erőknek. Később aztán, 1350 körül a mogulok és a környező királyságok olyan háborút hirdettek ellenük, amelyben csak 200 éves harc után tudták csak legyőzni a Diadal Városát. Amikor a 16. század közepén végül mégis elesett a város, akkor az ostromlók egy éven keresztül fosztogatták és rombolták a várost.

Hampi ekörül egymillió lakossal büszkélkedhetett, így emléke nem maradt nyom nélkül. A romok között rengeteg vésetet, rajzot lehet találni, amik sugallják egy hajdanán virágzó királyság létét. Az tagadhatatlan, hogy van egy jellegzetes hangulata a helynek, az őserdőtől kezdve a folyóparton át egészen a város közepénél magasodó óriási templomig. Jelenleg ezren élnek itt, és a település a falu titulust mondhatja magénak.

A modern részek a történelmi város nyugati részébe épültek, a legnépszerűbb látványosság viszont kicsit kijjebb található Vitthala-templomban van: egy olyan szekér, amit egyetlen kőtömbből faragtak ki. Hampi elsősorban a műkedvelők Mekkája lesz, ugyanis rengeteg apróság látott napvilágot az évek során, a többségüket pedig már a romok között is meg lehet találni. A palota romjainál viszont nagyban folynak az ásatások – hetente mindig új területeket tárnak fel, így ha itt vagyunk, akkor valami újdonságot mindenképpen az elsők között tekinthetünk majd meg.