Úti beszámoló
Balaton télen? Miért ne?! – Úti beszámoló csodaszép fotókkal
Friss élményekkel gazdagodtam, most december elején. Becses születésnapomra készülve, még októberben, arra gondoltunk, hogy egy étteremben zenés vacsorával ünnepeljük meg, hogy Krisztusi korba léptem. Sajnos a Covid ezt is keresztbe húzta, így azt kértem, hogy születésnapomhoz közeli hétvégén menjünk a Balatonra.
Friss élményekkel gazdagodtam, most december elején. Becses születésnapomra készülve, még októberben, arra gondoltunk, hogy egy étteremben zenés vacsorával ünnepeljük meg, hogy Krisztusi korba léptem. Sajnos a Covid ezt is keresztbe húzta, így azt kértem, hogy születésnapomhoz közeli hétvégén menjünk a Balatonra.
Korán, reggel öt órakor indultunk, figyelve arra, hogy a kijárási korlátozást betartsuk. Úti célunk Gyulakeszi volt, innen indul túraútvonal a Csobáncra. Fél nyolc után tettük le az autót a hegy lábánál lévő parkolóba, egész jó időnk volt, aznapra 10-14 fokot jósoltak.
A zöld jelzésen indultunk meg felfelé a hegyen. Közel 400 méteres szintemelkedéssel kell számolni, rövidtávon belül, ezért kissé szuszogtatós is tud lenni a túra. Ahhoz képest, hogy korán indultunk felfelé, több emberrel találkoztunk, akik már lefelé jöttek. A napkeltét mentek fel megcsodálni a Tanú-hegyek és a Balaton felett.
Úgy egy órán belül felértünk mi is. A panoráma lélegzetelállító volt. Körbe lehet tekinteni a tetőről. Szemben a Balaton panorámája a Fonyódi hegyekkel, attól jobbra a Badacsony, Szent György-hegy, távolban a Keszthelyi-öböl, Hegyes-tű, hátunk mögött Tapolca és a Káli-medence, majd tőlünk balra a Tihanyi-félszigetig ellátni. Ilyen panoráma nem sok helyen található a Balatonnál, ezért is igen népszerű a túrázók, kirándulók körében.
Fent a hegytetőn metsző, viharos szél fújt. Ebből az okból kifolyólag sokat nem is időztünk ott. Sajnos a vár elhanyagolt, felújítása még várat magára. Bízom benne, hogy hamarosan teljes pompájában tudjuk majd megcsodálni a jövőben.
A hegyről leérve Badacsony felé vettük az irányt. Bevallom sokat tanakodtunk, hogy mivel üssük el ezt a mai napot. Sajnos a hatályos szabályok miatt beülni nem lehet sehová, kulturális látnivalók zárva, fürdők zárva, minden zárva. Először is a mólóra kisétáltunk, de a szél ott is kedvünket szegte egyből, borzasztó fagyos szél fújt, felborzolta a Balatont is. A Római úton kissé felmelegedtünk, mivel betértünk egy helyi termelői borokat áruló helyre. Pár fajta megkóstolása után választottam és egy üveg borral gazdagabban jöttünk ki.
Lassan delet ütött az óra, amit jelzett már gyomrunk is. Eszembe jutott, hogy Tihanyban minden szombaton, a parton piac van. Ezért gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és már nyargaltunk is a levendula magyarországi hazájába. Legalább a parkolás ingyenes, azért az jó! A piacon egy halas árulta portékáját, mindenféle rákot, kagylót és különleges, valamint ismert halakból lehetett kérni, hogy mit készítsenek el. Ár sehol nem volt kint, étlap sem volt. El kellett mondani, hogy mit szeretnénk és megcsinálják. Rá néztem a férjemre, láttam a tekintetén, hogy ha ezt szeretném, megkapom, de nem pártolja a dolgot. Odébb sétáltunk, megkérdeztem, hogy mi a baj. Mesélte, hogy a munkahelyén szomszédok és bizony volt olyan, aki a reggeliért közel 30.000 Ft.-ot fizetett. No, gondolom ezért nem volt kint az ár. Inkább a helyi sütödében ettem. Bécsi szeletet kértünk, nagyon finom volt.
Ez a piac más, mint a többi. Leültem és körbenéztem. Fiatal férfiak és nők pezsgőztek, boroztak, vagy éppen pálinkáztak. Beszélgettek az emberek, társasági szintér a tihanyi piac. Aki még nem élte át, el sem tudja képzelni, hogy mennyire bensőséges a hangulat. Ebéd után felkocsikáztunk az Apátságig. Kicsit sétálgattunk és most kivételesen az Apátságba is be lehetett menni anélkül, hogy egy vagyont ott kellene hagynom. A főoltár és az orgona meseszép. Aki erre jár mindenképpen térjen be, lenyűgöző hangulata van.
Egy cukrászdába betérve cukorszintünk is a helyére került. Egy kis házikót alakítottak ki vendéglátó egységnek, ahonnan elvitelre lehetett kérni mindenféle finomságot. Meleg szörpöt is lehetett kapni, olyat még nem ittunk, ajánlom kóstolásra nagyon finom volt!
Innen már hazafelé vezetett az utunk, hiszen nyolc órára haza kell, hogy érjünk. Székesfehérvárnál megálltunk egy helyen. Van az országba egy halas étterem, ami három helyen képviselteti magát, abból az egyik Fehérváron van, valamint van egy Fóton és Dunakeszin is. Ide mindenképpen szerettem volna betérni, magyar halakból és alapanyagokból készítenek isteni ételeket. A házi málnaszörpjük olyan, mint amit a pusztamagyaródi nagyanyám készített a kertjében szedett málnából.
Télen is mesésé a Balaton, és a Covid sem állhatta utunkat semmiben. Jól éreztük magunkat, élményekkel lettünk gazdagabbak. Döntés kérdése, hogy alkalmazkodunk és kihozzuk a legjobbat, vagy sopánkodunk és kuksolunk a szobánkban! Mi az előbbit választottuk és nem bántuk meg. Az élet megy tovább, velünk vagy nélkülünk, de tovább megy, a döntés tőlünk függ!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
