A Vörös-tenger csodái januárban

Januári „nyaralásunk” második napján csak is a tengernek szenteltük a napunkat, hiszen többek között ezért tértünk vissza Egyiptomba.

  Januárban a tenger hőfoka 22-23 fok körül mozgott, ami egy itthoni, szezon eleji Balatonnak felel meg. Tisztában voltunk vele, hogy ez a megszokott, így előre bevásároltunk neoprén ruhából. Ennek a segítségével, minden gond nélkül el voltunk úgy egy órát is a tengerben, esetenként többet is. A parti napozás közben pedig megszáradt, hogy újra fel tudjuk venni.

   Miért is szeretjük mi a Vöröst? A korallok és az ott élő halak sokasága és sokszínűsége miatt. Amíg a saját szemével nem látja az ember, talán nem is tudja igazán értékelni, esetleg csak méltányolni. Erre mind akkor jövünk rá, amikor először találkozunk ezzel a csodával. A világon a harmadik legnagyobb korallzátony található itt, Egyiptomnál, melynek fajgazdagsága páratlan. A korallzátonyok évszázadok, esetenként egy évezred alatt nőnek akkorára, hogy zátonyt alkossanak.

  Élőhelyet biztosítanak a tenger élőlényeinek, valamint táplálék forrást is. Veszélyeztetettségük magas, hiszen a tengerek felmelegedése és az emberi pusztítás mély nyomokat hagy benne. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.

Hunor nem tud úszni, így vettünk neki még idehaza egy mellényt. Először csak a sekélyesbe mentünk be, ott kipróbálhatta a pipát és a szemüveget. Szülőként elmondhatom, hogy egy szívet melengető élménnyel lettünk gazdagabbak. Ahogy betette a fejét a tengerbe megpillantotta a szivárvány minden színében pompázó halakat és korallokat. Mi csak álltunk mellette, de hallottuk, ahogy a víz alatt a pipába beszél, annyira tetszettek neki. Megható pillanat volt. Itt lett ő is szerelmes a Vörösbe, azóta is hetente egyszer emlegeti, hogy mehetnénk lassan újra.

  Miután kipancsoltunk magunkat úgy gondoltuk, hogy körbenézünk a környéken. Marsa Alam nem az a tipikus turista paradicsom, mint Hurghada vagy Sharm El Sheikh, inkább a pihenni vágyók és sznorisok Mekkája. A szállodához közel helyezkedik el a kikötő, mely sok étteremnek és bárnak ad helyet, valamint egy kisebb bazárnak. Mi egyből bevetettük magunkat a bazári forgatagba és üres kézzel nem is tértünk vissza. Nagyon szeretjük a fűszeres standokat, boltokat. Sok fajta gyógynövényre is szert lehet ott tenni, illetve kozmetikumokra is. Most sem volt ez másként, Hassan a tulajdonos mindent megmutatott, amire csak kíváncsiak voltunk. Mindenkinek bártan ajánlom, hogy hibiszkusz teát feltétlenül vásároljon, nem fogja megbánni.

  Másnap egy igazán felejthetetlen programban volt részünk, így korán lepihentünk. Elöljáróba annyit elárulok, hogy a delfinek lesznek a főszereplők! 

Szerző & fotók :   Hajduné-Felső Bernadett