Ajánló
Lakótelepi úri muri: téli sportok Helsinkiben
Nem vagyunk mi téli népek, én és a felmenőim úgy általában. Télen mi fáztunk, meg „jól felöltözünk, különben megfázik a vesénk”, és hagyományosan elég kevés örömünk szokott lenni a télben. Szánkóztunk a minimális dombokon és a korcsolyáztunk tavon és jégpályán, de síelni például soha nem…
Nem vagyunk mi téli népek, én és a felmenőim úgy általában. Télen mi fáztunk, meg „jól felöltözünk, különben megfázik a vesénk”, és hagyományosan elég kevés örömünk szokott lenni a télben. Szánkóztunk a minimális dombokon és a korcsolyáztunk tavon és jégpályán, de síelni például soha nem síeltünk. A síelés „úri sport” volt, és mi ugyebár vállaltan nem voltunk „úri népek”, ezért nemhogy nem jártunk síelni, de még a gondolata sem merült fel soha a síelésnek.
Apám sem csípte a telet, állandóan panaszkodott, hogy „nem lehet sehova menni”. Télellenes érzelmeit mi sem fejezte ki jobban, minthogy nem volt hajlandó a kocsijára téligumikat venni, „jó lesz a nyári is” alapon. Annak ellenére, hogy a nyarat így nem hozhatod közelebb, a balesetet viszont annál inkább! Két éve, amikor Szlovákiában kalandozott, a sűrű hóesésben a Suzukija egy kanyarnál lesodródott az útról és apám a szántáson kötött ki. Az esetet később olyan természetességgel mesélte, mintha csak egy zserbóért ment volna a cukrászdába. Leintett egy autóst, aki a szomszéd faluból hamar szerzett egy traktort, amivel kihúzták a kis zöld autót a barázdák közül. Apám, amíg élt, sokszor triggerelte a sorsot így. Elindult, eltévedt, bajba került és a végén mindig új ismeretségeket kötött a segítőivel, akikkel évekkel később is próbálta tartani a kapcsolatot.
Az elmúlt hetekben a folyamatos hóesés vastag hórétegbe burkolta Helsinkit. Az ember kinéz az ablakon és fehérséget lát ott is, ahol korábban fák, autók, játszóterek voltak. A tájat szánkóval, sílécekkel igyekvő emberek népesítik be. Aki teheti, sível megy munkába. A gyerekeket a szülők szánkóra ültetik és így vontatják őket az oviba. A tinédzserek… Nos, a tinédzserek fittyet hánynak arra, hogy épp egy bibliai mértékű tél közepén vagyunk, és nyitott kabátban, fedetlen fővel, Hollister mackóalsóban, vékony Vans cipőikben gázolnak a hókásában fintorogva, ha a mély hó a meztelenül hagyott bokáikat éri.
A hó megszépíti a komor városi tájat, ami komor és városi még itt a napsütötte Helsinkiben is. Már rég nem kapni szánt fából, csak műanyagot, pedig a faszán kényelmes, a műanyag meg olcsó és könnyű újat venni ha eltörik. A múltkor a házunk melletti szánkópályán majdnem eltörtem a gerincem egy ilyen lapos műanyag versenytepsivel, amikor teljes sebességgel ugrattam párat és a gerincem nekivágódott a szán kemény, keskeny peremének. Gilisztaként tekeregtem a havon, 10 másodpercig nem láttam a fájdalomtól. Két hete történt, de még mindig fáj a zúzódás.
A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET. OLVASD TOVÁBBB A KÖVETKEZŐ OLDALON !
Mit bizonyít ez? Semmit, de jó belemagyarázni, hogy nem való nekem a tél. Gyerekkorom óta tudom, hogy mi nyári emberek vagyunk, nyáron tudunk kiteljesedni. A tél számomra mindig csak egy kellemetlen közjáték volt csupán.
Finnországba érkezvén talán ezt a kódot volt a legnehezebb átírni. Itt északon sokat van, magyar fogalmakkal élve „rossz idő”, ezért engem sok éven át nyomasztott a finn nyár és a „jó idő” rövidsége. Mivel hobbim a futás és horgászat, testközelből tapasztalhatom a finn időjárás változékonyságát, amelyben ritkán vannak „ideális” állapotok. Meg kell tanulni, hogy a „jó idő” itt mást jelent. Meg kell szokni, hogy a 20 foknál melegebb idő itt a kivétel, és a hűvös a normális. Ha ez megvan, kevés kifogás van arra, hogy ne hozzuk ki a legtöbbet a télből!
Mert mit csinál a finn télen? Ha leesik a hó és befagynak a vizek, kezdődik a mulatság! Először is, normálisan felöltözik. Nem kell tehetősnek lenni ahhoz, hogy megfizethető árú kiváló téli cuccokat találjunk a boltokban. Ráadásul, a városok minden lehetőséget megadnak, hogy még a lakótelepek népe is kihasználhassa a telet! A focipályákat ilyenkor elárasztják vízzel, így ingyenes korcsolyapályák keletkeznek, amelyeken külön rész van a békésen korcsolyázóknak és külön a jégkorongozóknak.A biztonságosabb (autómentes) dombokon szánkópályák létesülnek. A mezőket és erdőket borító havon megjelennek a sífutók páros nyomvonalai, amelyek március végéig is megmaradhatnak, ha olyan az időjárás. A könyvtárban lehet síléceket és más eszközöket is kölcsönözni, de kevés az olyan család, ahol ne akadna pár síléc.
Pár síléc… Na ez az! Hóban gazdag tél lévén a főváros online bolhapiacain hirtelen keresettek lettek a sílécek és sícipők. Mi is fél óra alatt eladtuk a gyerek kinőtt (sose használt) léceit és zsírúj cipőit, amelyeket kb. öt éve egy havas januári napon vettem 200 Euróért, amikor elkapott a láz, hogy MOST megtanul a gyerek síelni! A hó másnapra elolvadt és nem is jött vissza. A gyerek aztán hamar kinőtt mindent, a cucc maradt a sufniban. Évek óta hirdettem eladásra, de jobbára hómentes telek lévén sikertelenül. Aztán tegnapelőtt 15 perc alatt elvitte valaki 50 Euróért. Kész síőrület van most Helsinkiben! Amikor mi kerestünk síléceket, addigra a sportboltok már eladták a készleteik javát, és csak a speciális vagy drága sífutó cuccok voltak kaphatók. A hó jó üzlet!
Ha tartós a fagy, akkor a tavakon megjelennek a lékhorgászok. A lékhorgászat „jokamiehen oikeus” azaz a „mindenki joga”, vagyis nem engedélyköteles. Csuka, menyhal, sügér az átlagos fogás. Extrém, de népszerű szokás a jeges vízben úszás, szaunával vagy anélkül is. Helsinkiben tengeren és folyón számos strand ad lehetőséget biztonságos úszásra.
Ezek után mit tehet az olyan „nyári gyerek” mint én, ha leesik fél méter hó? Nos, előbb ellenáll, próbálja a nyári szokásait folytatni. Aztán, amikor kudarcot vall, mert elsüllyed a hóban, elkezdi megfigyelni az őslakosokat.
Tíz év után megtanultam melegen felöltözni, így már nem fázom télen. Vettem síléceket, így már kifejezetten várom a havat. Azt tervezem, hogy egy síelős – kint alvós túrát szervezek egy helyi magyar ismerősömmel valamelyik nemzeti parkba. Csak előbb a házunk melletti dombocskát kell legyőznöm!
A síelés (sífutás, bár nem sokan „futnak” vele) klasszikus formája errefelé nem „úri sport”. Ahogy a szaunáért az uszodában, úgy a sízésért a lakótelep mellettit erdőben sem kell fizetni. Mert ez mind adott, és része a hétköznapoknak. Csak le kell érte hajolni, hogy észrevegyük, mi „nyári emberek”.
Szerző & fotók: Vilisics Ferenc
