Magazin
Barangolás az istenek földjén – Görögország UNESCO-világörökségei II. rész
Az istenek, hősök, politikusok, filozófusok és hadvezérek földje számos meglepetést és lenyűgöző látnivalót tartogat az ide utazók számára, így nem csoda, hogy számos történelmi helyszíne hamarosan felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
Az istenek, hősök, politikusok, filozófusok és hadvezérek földje számos meglepetést és lenyűgöző látnivalót tartogat az ide utazók számára, így nem csoda, hogy számos történelmi helyszíne hamarosan felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
Az előző cikkben már bemutattam kilenc világörökségi helyszínt, most a további UNESCO-helyszínek ismertetésén a sor, amelyeket ugyan ebben a cikkben gyűjtöttem össze, viszont nem kevésbé jelentős pl. az Akropolisznál, vagy Mükéné és Olympia romjainál.
1., Rodosz történelmi óvárosa – Rodosz sziget (1988)
Rodosz óvárosának robosztus erődfalait a jeruzsálemi Szent János ispotályos lovagrend építtette valamikor a 14. század folyamán. A falak egy 1481-es földrengés során ugyan súlyosan megrongálódtak, de a 16. század elején újjáépítették őket, ekkor kerültek a falak mellé a bástyák is. A 4 kilométer hosszú falakat várárok veszi körül, az általuk körbezárt óvárosban találhatók meg a lovagok egykori szállásai, a katedrális és a rend által birtokolt épületek, így az ispotály is, ahol ma a Régészeti Múzeum is működik. Az óváros talán leghíresebb utcája az ún. Lovagok utcája, amely teli van gyönyörűen kialakított, 16. századi lovagi palotákkal.
2., Misztra romjai – Peloponésszosz-félsziget (1989)
A Spárta közelében elterülő Misztra hegyi erődjét Villehardouin Vilmos frank herceg építette az 1200-as évek elején. Az erőd körül idővel megszaporodtak a lakóházak és az egyéb funkciókat ellátó épületek, így fokozatosan egy új város alakult ki, amely a 14-15. század közötti időszakra a Bizánci Birodalom egyik legjelentősebb központjává vált. Virágkora az 1460-ban bekövetkezett török hódítással ért véget, majd 1770-ben az albán felkelés során szinte teljesen elnéptelenedett. A misztrai vár mellett jelentős épület még a városban található 13. századi Metropolisz-székesegyház és Hagii Teodori-templom, az 1350-ben alapított Hagia Szophia-templom, illetve a 14. század közepén kialakított Peribletosz-kolostor.
3., Korfu óvárosa – Korfu (2007)
Az i.e. 8. század folyamán alapított Korfu városa számos nép, így a görögök, a velenceiek és az oszmánok kezén fordult meg kiemelt stratégiai fekvése miatt. A város jelenlegi kinézete a 16. század folyamán alakult ki, amikor a velenceiek egy citadellát és egy véderőrendszert építettek ki a portyázó török csapatok ellen. Érdemes egy könnyed sétát tenni a város hangulatos utcácskái között, amelyeket velencei stílusú épületek öveznek.
4., Aigai régészeti feltárása – Vergina (1996)
A verginai Aigai területén terült el a Makedón Királyság első fővárosa, amely az i. e. 7. és az i. e. 4. század között virágzott. Kihagyhatatlan látnivaló a mozaikokkal díszített királyi palota, amely az i. e. 3. században épült. Az aigai királysírokban számos temetkezési tárgyat és freskót találtak, míg az egyik sírkamrában feltehetőleg II. Philipposz, Nagy Sándor édesapjának földi maradványait találták meg. A város hellenisztikus korszakából származik egy színház, egy tornacsarnok, egy Démétér-szentély és egy oszlopcsarnok, míg a nekropolisz legrégebbi sírjai az i. e. 10. századból valók. A romterületen fekszik még a Rhomaios-sír (i. e. 3. század, az Euridiké-sír (i. e. 4. század), és a Henzey-sírhalom (i. e. 4. század utolsó negyede).
5., Délosz szigete – Délosz (1990)
A hagyomány szerint e sziget annak köszönheti jelentőségét, hogy itt szülte meg Létó istenasszony Zeusz főisten gyermekeit, Apollónt és Artemiszt. Már az i.e. 3. évezredben kialakult a szigeten egy jól fejlett, főként kereskedelemmel és hajózással foglalkozó település. A szalamiszi győzelem után a sziget a Déloszi Szövetség központjává vált, így jelentősége fokozatosan megnövekedett és a későbbi korokban a Mediterráneum keleti részének egyik legfontosabb szigetévé vált. I. e. 166-ban római fennhatóság alá került. Az i. sz. 6. század során fokozatosan elnéptelenedett. A szigeten egy hatalmas kiterjedésű romterület található, amelyet 1872 óta folytatnak. A legnevezetesebb épületek az Apollón-szentély, a Délosziak agorája és a hófehér oroszlánszobrok, illetve az Idegen Istenek szentélyének terasza. Egyes házak udvarát gyönyörű delfin-, istenség- és tigrismozaikok borítják.
6., Philippi romjai – Észak-Görögország (2016)
A Görögország északkeleti részén elterülő Philippi poliszát a Via Egnatia, azaz az Európa és Ázsia közötti fontos kereskedelmi és hadi út mellett alapította meg II. Philipposz makedón király i.e. 356-ban. Az ásatások során előkerült városfalak, fórumok, szentélyek, színházak és középületek a hellenizmus idejéből származnak, és arról tanúskodnak, hogy valaha nagyon gazdag város lehetett Philippi, amely a későbbiekben keresztény zarándokhellyé vált. A várost 620-ban földrengés sújtotta.
7., A Püthagoreion és a Héraion – Számosz (1992)
A törökországi Kusadasihoz rendkívül közel fekvő Szamosz szigetét már az i. e. 3. évezred óta lakják, de igazi virágkorát az i. e. 6. és az i. e. 5. század között élte, amikor az egyik legfontosabb kulturális központ volt. A sziget fővárosa Püthagoreion volt, az ásatások során utcák tucatjai, egy viadukt, számos középület és szentély, az agora, közfürdők és egy stadion is előkerült. A főváros közelében található nagy Heraiont, azaz Héra templomát az i. e. 10. században alapították. A Heraiont körülvevő romok között oltárok és szentélyek, illetve egy 5. századi keresztény bazilika maradványai találhatók.
8., A Daphnii- és a Hosziosz Lukasz-kolostor, valamint a Nea Moni-kolostor (1990)
A fenti kolostorok nem egyetlen helyen terülnek el, hanem a Daphni-kolostor Athén környékén, a Hosziosz Lukasz-kolostor Delphoi közelében, a Nea Moni-kolostor pedig Chios szigetén található. Ami közös mindhárom épületben, hogy alaprajzuk egy négyzetbe foglalt kereszt és mindegyiket csegelyes kupola zárja le. Ez még önmagában nem jelentene automatikusan világörökségi helyszínre való érdemességet, az viszont már igen, hogy a kolostorok kápolnáinak legértékesebb díszítőelemei a kupolákat és falakat díszítő, bizánci művészet aranykorából származó 11-12. századi, finoman kidolgozott mozaikok, amelyek többnyire Krisztust ábrázolják a prófétákkal.
9., Pátmosz szigetének történelmi óvárosa – Pátmosz (1999)
Pátmosz szigetén található az értékes könyvtárral rendelkező Szent János-kolostor és az Apokalipszis-barlang, amelyek a hagyomány szerint ide száműzött Szent János emlékét őrzik. A helyi szóbeszéd szerint János evangélistának az Apokalipszis-barlangban támadt a Jelenések könyvében leírt látomása. Az 1088-ban alapított, a 17. században átalakított Szent János-kolostor inkább hasonlít egy várra, semmint egy kolostorra. Nemcsak könyvtára, hanem freskói és műkincsei is jelentősek. A szerzetesek a kora középkori gyakorlat szerint kialakított regula alapján élik ma is mindennapi életüket.
Az eddig felsoroltakon túl még további tizennyolc görög helyszín várakozik arra, hogy felkerülhessen az UNESCO- világörökségi listájára, közöttük olyanok, mint Lavrio történelmi aranybányái, Nikopolisz romjai vagy az Olümposz, azaz a hagyomány szerint a görög főistenek örök lakhelye.
Készítette: Méhes Judit Fotók: Pixabay
