Magazin
Meghökkentő és mulatságos tapasztalataim a Bodensee német oldalán – 3. rész
Két előző beszámolóm (Bodensee pozitív és negatív) összegzéseként írtam meg ezt a mostani cikket, új témákból merítve, mert itt most főleg a Bodensee német oldalának meghökkentő és/vagy mulatságos oldalát mutatom be, amolyan mindennapi „furcsaságokat”.
Két előző beszámolóm (Bodensee pozitív és negatív) összegzéseként írtam meg ezt a mostani cikket, új témákból merítve, mert itt most főleg a Bodensee német oldalának meghökkentő és/vagy mulatságos oldalát mutatom be, amolyan mindennapi „furcsaságokat”.
– Azzal kezdeném, ami még világviszonylatban is ritkaságnak számít. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is látni fogok ilyeneket élőben!
A zeppelinekről beszélek.
A Bodensee és környéke fölött gyakran hallatszódik egy furcsa, erőteljes zümmögés. Ha ilyenkor felnézünk az égre, akkor megpillanthatjuk a tó fehér óriásait, az elegáns léghajókat. Pedig az ember azt hihetné, hogy ezek már „kihaltak”! ?
Egyszerűen fantasztikusak! Szeretem, ahogy lassan és méltóságteljesen „elúsznak” a fejünk fölött. „Normális” esetben egyáltalán nem ritka látvány itt a Bodensee körül, a nyári időszakban napi szinten jönnek-mennek, én mégis, szinte gyermeki örömöt érzek, amikor újra és újra meghallom azt a furcsa kis morajt a fejem fölött, ami a közeledtüket jelzi.
Ezek az érdekes járművek egyébként a Bodensee egész környékét bejárják, a németországi Friedrichshafen repterén szállnak fel és Németországból átmennek Svájc és Ausztria légterébe is, attól függően, hogy milyen hosszú útra fizetnek be az emberek. Az utasok 12 különböző, 30 és 120 perc közti útvonalakat választhatnak. A Zeppelin NT panorámás ablakai lenyűgöző kilátást nyújtanak a Boden-tó régió egész vidékére. A „Bodensee-Ferienzeitung – Frühling 2021” újságban olvastam legutóbb, hogy a fedélzeten szabad mozgás engedélyezett, még a kapitány válla fölött is átnézhetünk a pilótafülkében, vagy egyszerűen csak hátradőlve élvezhetjük a súlytalan lebegést… nos, egyszer majd én is megtapasztalom testközelből, mert sajnos nem pénztárcabarát az áruk, de addig is itt van még egy csokorra (felhőre) való képem, alulnézetből róluk:
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
– Nem kevés német családról elmondható itt a Bodensee régióban, hogy tanyaszerű, óriás gazdaságokban élnek, ahol még a tehenek istállójára is napelemeket szereltek fel, de a legközelebbi szomszéd több kilométerre lakik. Megmondom őszintén, bár általában nagyon tetszik az az idilli táj, ahol laknak, én nem tudnék ilyen elszigetelten élni. Ők viszont köszönik szépen, remekül elvannak (és télen is felkészülten várják a nagy havazásokat).
– A Bodensee-parti települések szinte egymásba érnek, legutóbbi sétánkon Lindau külvárosából, Enzisweilerből átmentünk Lindauba, aztán meg Wasserburgba és felfedeztünk egy új tóparti részt, amit addig még nem ismertünk. Ha továbbmentünk volna, rögtön Nonnenhornba érünk, aztán meg Kressbronnba, de az már egy másik tartomány és történet.
Az utcáknál itt bizony gyakran megesik, hogy az egyik oldala még Lindau, de az utca másik fele viszont már egy másik településhez (Bodolz) tartozik! Néha meg is zavarodunk, hogy akkor most hol is vagyunk tulajdonképpen??
– A németek imádnak piknikezni, a fiatalok például gyakran tanulnak a szabad ég alatt, viszik a kis laptopjukat hozzá.
De olyan is van, főleg családoknál, hogy még télen, a hóba is leterítik a takarójukat, s ott teáznak egy hegy tetején, ha elfáradtak szánkózás közben. A társasházak közti, talpalatnyi kis zöld területeken kisbabás anyukák vernek tanyát. A lényeg, hogy mindent kipakolnak, s órákig elvannak a kis takarójukon. Késő ősszel, amikor a tó melletti parkokban már lehűl a levegő és fáznak, akkor betakaróznak egy másik pléddel és tovább ücsörögnek a Bodensee mellett.
Vagy viszik magukkal a hordozható nyugágyukat, amit csak leraknak a parton és máris indulhat az egyszemélyes party!
Általában azért egész nagy társaságok zenélnek így a Boden tó partján (a vírus előtti időkről beszélek), közben esznek (grillt)-isznak és jókat beszélgetnek sötétedésig.
Mint ahogy ezen a Hagnau am Bodensee településén készített képemen is látszik, az is nagyon jellemző itt, hogy a parkokban, utcaszéleken gyakran nyírják/vágják ilyen furcsa göbösre a fáikat, amik aztán elég viccesen néznek ki az első rügyek, vagy virágzás megjelenéséig.
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
– Annyira szeretnek síelni, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor kevés a hó, csinálnak maguknak! Pl. egy közeli gleccsertóból hóágyúkkal lőnek ki havat és olyankor így néz ki a táj:
– Bármerre is utazz a Bodensee régióban, a hósipkás Alpok mindenhonnan jól látható. Ez a kép igencsak feldobja a friss tavaszi, vagy éppen nyári évszakokat!
– Február havában a Bodensee környékén vidám Narrensprungok (bolondos télűző fesztiválok) zajlanak. Rengeteg maskarás járja ilyenkor az utcákat, meghökkentő és/vagy mulatságos jelmezekben, vagy éppen borzasztó csúnya maszkokban.
Lindau am Bodensee szigetén szokott lenni az egyik legnagyobb találkozójuk, amire még külföldről is érkeznek beöltözött csoportok (erről szintén írtam már egy cikket, akit érdekel, kérem üsse be az Utazási Magazin online keresőjébe a „Narrentreffen” szót és rögtön kiadja a rendszer).
Én személy szerint, az első perctől kezdve imádom ezeket a fesztiválokat, mert vagány dobos zenekarok kísérik őket és mindenhol mókáznak, utcabálok vannak, szóval fenomenális a hangulat ilyenkor Lindau egész szigetén, ill. végig a Bodensee mentén!
– A Boden tó partja köves és kagylós, amit az itteniek rendesen ki is használnak. Nagyon szeretnek kisebb-nagyobb kövekből fantasztikus gúlákat építeni, ahol tulajdonképpen egymáson „egyensúlyoztatják” a köveket.
Ugyanakkor igen elterjedt a Boden tó környékén az is, hogy „kicsinosítják” a köveket. Mindenfélét festenek, horgolnak(!), stb. rájuk, itt egy csokorra való azokból, amikkel az elmúlt években találkoztam:
Sokat közülük otthagynak a parton dísznek, vagy pozitív, motiváló üzeneteket is közvetítenek velük, pl. a most legkézenfekvőbbet, hogy „Bleib gesund”, vagyis „Maradj egészséges!”. Még egy csoportjuk is van a Facebookon ezeknek az ügyes „kőfestő művészeknek”, ahogy legutóbb felfedeztem.
– Nagyfokú természetszeretetükre vezethető vissza, hogy bogárhoteleket létesítenek a rovaroknak, mindenféle termésből (pl. toboz), vagy egyszerűen csak lyukakat fúrnak egy hosszabb fadarabba. Közvetlen a házuk közelében rendezik be. Így néznek ki ezek az Insektenhotelek:
– A Boden tó településein vannak olyan kisebb falatozók, kávézók, ahol az ételek-italok mellé könyveket is ajánlanak helyben olvasásra. Ilyenkor még az utcára is ki lehet ülni, ha hideg van, takarót is kapunk és miközben sajtokat, vagy sütiket falatozunk, egy jó könyvet olvasgatunk. Nagyon barátságos, vidám kis helyek ezek, csak egy kicsit szűkösek.
De olyan is van, hogy könyvesboltok elé raknak ki párnázott ülőalkalmatosságokat és ott is lehet olvasgatni, mármint az utcán és nem muszáj megvenni a könyvet, ha nem tetszik. A gyerekeknek sokszor csúszdájuk van a könyvkereskedésekben.
LAPOZZ TOVÁBB A FOLYTATÁSÉRT !
– Elég sok Bodensee parti településen van ilyen és ehhez hasonló, furcsa kis építmény, mint ez a „rácsodálkozó arcú” torony, az egyik kedvencem Lindau szigetén.
Pulverturm a neve, a Luitpoldpark nevű részén található, hátul, az Uferwegen, közvetlen a Bodensee partján. Régebben egy polgármester lakott benne, de most már rendezvényteremként működik, pl. kisebb esküvőket is tartanak benne (volt szerencsém látni egyet, mert egyszer kedvesen beengedtek fotózni). Szerintem nagyon aranyos kis torony, egy időben sokat mászkáltam a környékén.
– Nem messze a Pulverturmtól található ez a pöttyös tetejű torony, a Diebsturm.
Ez is Lindau szigetén van persze. Vidám, „bolondsipkás” kinézete ellenére régebben korántsem volt vicces, ugyanis anno ide börtönözték be a tolvajokat.
– Az állatszeretetüknek tudható be, hogy hangszigetelő építményeknél, például vonatsínek mentén, meglepődve vettük észre, hogy lyukakat hagynak ki a kisebb állatoknak, hogy át tudjanak menni a síneken egyik oldalról a másikra.
Azért nekem szöget ütött a fejembe, hogy pl. egy gyík honnan fogja tudni, mikor jön a déli gyors és mikor nem? Ez számunkra szintén meghökkentő és mulatságos. Persze az is lehet, hogy a gyíknak tök mindegy, mert úgyis visszanő a farka?!? Na jó, tudom, ez egy kicsit morbid volt.
– Itt a Boden tó körül nincsenek részeg emberek. Az 5 év alatt, mióta itt élek, még egyetlen ittas embert sem láttam, aki kitántorgott volna valamelyik ivóból. Az ún. „Kneipe” kiskocsmákban inkább csak szendvicseket falatoznak, megisznak hozzá egy-két pohár bort, vagy sört és a hírekről, fociról beszélgetnek, kulturált formában. De közvetlen a tó partján is szeretnek borozgatni, vagy sörözgetni. A tó mentén élők szeretik egy pohár borral a kezükben nézni, ahogy lemegy a Nap a Bodensee fölött, de sosem isszák le magukat a sárga földig, tudnak mértéket tartani.
– Németországban az autósok vezetés előtt büntetlenül megihatnak egy üveg sört, vagy egy pohár bort (0,5% lehet a véralkoholszint). Nincs is ebből gond, általában rendesen betartják a limitet.
– A tó körül minden településen vannak ilyen mutatós, színes fagerendás házak. A képem Meersburg városkájában készült, a malom környékén.
– Szintén nagyon érdekes szerintem a városkák „bejáratában” levő toronyórás lakóházak, melyek alatt autók és gyalogosok járnak át. Nézzétek, milyen keskeny kis lépcsősor vezet fel a képem bal oldalán az óratornyos lakórészre. Még egy kis terasza is van a lakóknak az út felett. Kicsi lakrészekből állhatnak, de szerintem nagyon izgalmas építészeti stílusuk van.
– Minden év nyarán, Lindau am Bodensee szigetén kerül megrendezésre a Nobel díjasok találkozója. E jeles esemény alkalmából, a színházban különböző érdekes bemutatókat is tartanak a tudósok. Tőlem nagyon távol áll a fizika világa, de a lányom kedvéért elmentem az egyik előadásukra. Azt kell, hogy mondjam, egy igazán érdekes bemutatót tartott nekünk ez az úr, szóval végülis érdemes volt elmenni! Kérdés, hogy a képemen látható szegfű is így gondolta-e, amit ez a fizikus száraz jéggel robbantott fel, vagy valami ilyesmi… 🙂
– A Boden tó körüli, fából készült alkotások szerintem igazán figyelemreméltóak! Mint Lindau Luitpoldpark nevű városrészében ez az óriás „Béke-gyűrű” is.
– Karácsony környékén sokan ilyen nagy karácsonyfagömbbel díszítik ki az udvarukban álló fákat.
– Egy kis egészségügyi téma: a fogorvosi rendelőkben maximálisan kedvesek és udvariasak a páciensekkel. Hogy csak egy példát mondjak, történt egyszer, hogy nem lehetett megmenteni az egyik fájós fogamat. Akkor jártam életemben először ennél a német fogorvosnál.
Magyarországon, hasonló esetben kihúzták a fogam és már mentem is tovább a dolgomra. Persze, hogy itt is ezt tettem! A férjem jött értem kocsival. Már elindultunk, amikor a visszapillantó tükörben látjuk ám, hogy a fogorvos saját maga(!), integetve fut a kocsink után, hogy álljunk már meg. Ahogy kiszálltam, váltig kérdezgette, hogy nem-e szédülök, hogy hogy érzem magam (na igen, nehéz húzás volt), mondta, hogy még ülhettem volna a váróban legalább fél órát, nehogy rosszul legyek (hiába mondogattam, hogy nem vagyok az az ájulós fajta). Végül átadott egy kis csomagot benne steril gézzel és fájdalomcsillapító tablettákkal és a lelkemre kötötte, hogy másnap menjek vissza kontrollra.
Erről nem tudok képet mellékelni, de tényleg ilyen rendesek itt a fogorvosok és nem csinálnak presztizskérdést abból, hogy ők, saját maguk „lealacsonyodjanak” egy beteghez. Meglepő, de nagyon jóleső érzés is a léleknek ez a nagyfokú előzékenységük!
Plusz érdekességként: a fogorvosi kezelés alatt itt a betegeket szinte fejjel lefele „lógatva” kezelik! S nagyon alaposak! Ha már ott vagy, akkor nem csak az adott problémáddal foglalkoznak, hanem azokat a „problémákat” is megoldják, amiket te nem látsz ugye, pl. letisztítják itt-ott a fogaidat, ha kell még egy-két kisebb tömést is megoldanak, amit te nem is vettél észre, stb. stb. S ha van német biztosításod, akkor még fizetned sem kell ezért a sok mindenért.
– Öltözködés: ha szeptemberben bejön egy kis rossz idő, a bajor emberek már kabátot húznak. Ugyanakkor késő ősszel és még télen is, a nők képesek egy vékonyka nadrágban, órákig üldögélni egy fagyos padon, brrr!
A német tinédzserek pedig hideg időben a kabát alá haspólót húznak és sajnos „divatból” nyitott kabátban mászkálnak ilyenkor is. A fiúk meg nagy pulcsikban járkálgatnak, miközben rövid hawaii-i nadrágokat húznak fel hozzá, zokni nélkül. A ruházatuk amúgy is fura, márkás cuccokban járnak, de például a lányok egy szép szoknyához, vagy virágos ruhához sportcipőt vesznek fel… fura egy ízlésük van, az már biztos!
– A német óvodákba (német nevük „Kita”) nem kötelező járnia a gyerekeknek, ezért fizetni kell értük, nem is keveset!
Elég sok nemzet képviselteti mostanában magát, pl. a kisebbik lányom bajor ovijába 18-féle nemzetiségű gyermek jár, ami végülis jó, mert megismerhetik valamennyire egymás kultúráját, kiszélesedik a látókörük, stb. – például az én lánykám legjobb barátnője egy félig afrikai-félig török származású kislány, akivel az első perctől kezdve remekül kijöttek, igaz, hogy kezdetben csak kézzel-lábbal értették meg egymást, de aztán nagyon hamar áttértek a német nyelvre.
Ezekben az óvodákban körülbelül a fele gyermek már beszéli a németet (mert már Németországban születtek, német bölcsibe jártak), de sok gyermek úgy megy oda, hogy még nem igazán érti (a mi gyermekünk is ott tanult meg egyébként németül). Lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt az óvónők inkább csak gondozói a gyerekeknek. Nem igazán tanítanak nekik semmi olyasmit, mint ami nálunk Magyarországon megszokott, pl. versikéket, meséket, vagy műsorokat, stb., talán csak egy-két német dalocskát. Az itteni gyerekekre az ovikban egyszerűen csak vigyáznak az óvónők, amíg a szülők dolgoznak, de annak ellenére, hogy nincsenek külön dadák, de az óvónők így sincsenek leterhelve.
Több hetes beszoktatás van, az első héten a szülő is ott lehet a gyerekével, de aztán már kérik, hogy ne maradjunk. A gyerekek az oviban reggeliznek (viszik magukkal otthonról az uzsit és akkor esznek, amikor rájuk tör az éhség, tehát bármikor). Minden héten vannak egészségnapjaik, amikor ingyen kapnak zöldségeket, gyümölcsöket.
Ilyenkor együtt megterítenek és közösen étkeznek. Ebédelhetnek is az óvodában, ami még plusz pénzbe kerül. De nem alszanak ott, még akkor sem, ha délutánig maradnak. Legalábbis ebben a Bodensee parti, bajorországi katolikus óvodában így van.
Sokat vannak kint az óvoda udvarában, de sétálni is gyakran viszik őket. Mivel az ovi udvara elég sáros, ha esik az eső, ezért mindig bekérnek egy esőnadrágot (az évszaknak megfelelően) és egy gumicsizmát, mert itt gumicsizma mániások! Ami végülis nem lenne rossz, csak az a baj, hogy nem tartom biztonságosnak egy csupa sziklás udvaron, kúszásra-mászásra…
Minden csoportszoba egy nagy teremből áll. A gyerekek társasjátékoznak, barkácsolhatnak, sőt, még a főzésbe is besegíthetnek és süthetnek is időnként igazi sütiket az óvoda konyhájában (vagy éppen lekvárt kevernek), felügyelet mellett. Az ovijuk udvarán ősszel összeszedik a diókat, majd csinos zacskókban árulják őket a szülőknek, elég drágán, de a befolyt összegből vesz az óvoda nekik további eszközöket. Elég furcsa és meglepő, de nincsenek eleresztve játékügyileg!
Három ünnepük van, amin a szülők is részt vehetnek és óvoda szinten rendezik meg.
Az első a Márton Nap, ami hasonló a miénkhez, csak itt sajnos nincs zsíros kenyér party, helyette liba alakú sütiket és puncsot kínálnak és a gyerekek a kis lámpásaikkal egy kisebb utat járnak be énekelgetve, miközben rendőrök vigyáznak rájuk. Az egész menetet egy pónin lovagló gyermek irányítja, aki Mártont képviseli (lány is lehet, nem csak fiú).
A második az óvoda kezdő buli, amire a szülők vihetnek ételeket a saját országuk kulináris ételeiből merítve. Igazából csak eszem-iszom van, beszélgetés, a gyerekek meg közben kint játszanak az udvaron. Ebben a napban azt szeretem a legjobban, hogy jönnek külsősök és új, kreatív játékokat mutatnak a gyerekeknek, például fafaragást, vagy nézzétek csak meg ezt a festményt, amit az akkor még 5 éves lánykám készített:
Az a titka, hogy egy minden oldaláról peremes dobozba betettek egy A4-es lapot és rányomkodtak különböző színű tempera cseppeket. A gyerekek pedig egy- vagy két kis vasgolyó görgetésével készítették el az egyedi alkotásaikat, melynek során a golyók széthúzták a festékcseppeket. Egyszerű és nagyszerű móka!
A harmadik egy olyan ünnep, amikor az iskoláskorú gyerekeket, az óvónők jelképesen „kidobják” az óvodából, persze itt is van egy kis eszem-iszom, dínom-dánom a nap befejezéseként és ezek a nagycsoportosok megkapják az ún. „Tüte” ajándékcsomagokat, amikben édességek vannak elrejtve.
– Végül, de nem utolsó sorban, mostani cikkemet a Bodensee-n élő, egyik kedvenc, szép és elegáns madárkájával zárnám, méghozzá ezzel a kis szárcsával, amit azért sorolok ide a meghökkentő látnivalók közé, mert amilyen cuki a kinézete, annyira tud gonoszkodni is, meglepően veszekedős egy madár! Simán meglepi és csak úgy megtépi szegény kacsákat, vagy éppen egy másik fajtabélijét, ha megzavarja valamiben. Ezen kívül nézzétek csak meg a lábait!
Igazán mulatságosak, nem?
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Ezzel az útibeszámolómmal a végére értem a 3 részes, „Pozitív/Negatív/Meghökkentő furcsaságok leírásának a Bodensee német oldalán” cikksorozatomnak. Remélem semmit nem hagytam ki, vagy ha igen, akkor majd pótlom, de legközelebb már más témával jelentkezem.
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta
FONFOS: Ha Te is szereted az utazásokat és a csodálatos helyeket, vagy szívesen megosztanád másokkal is a legjobb Utazási Élményeidet és kedvenc úti fényképeidet, itt a jó lehetőség! Csatlakozz jó hangulatú facebook csoportunkhoz így ezután nem fogsz lemaradni a legjobb élményekről, jó ötleteket meríthetsz, megismerheted öt földrész legjobb kalandjait ! https://www.facebook.com/groups/utazasi.elmenyek.
