Ajánló
Pozitív tapasztalataim a Bodensee német oldalán – 1. rész
Már elég régóta élek a Bodensee bajorországi részén (és baden-württembergi partjaihoz közel) ahhoz, hogy a Boden tó környékén élő németek mindennapjairól – 3 cikk erejéig - összefoglaljam a jó és rossz tapasztalataimat. Természetesen a pozitívakkal kezdem, azokkal, amik a leginkább tetszenek itt nekem a Bodensee környékén -…
Már elég régóta élek a Bodensee bajorországi részén (és baden-württembergi partjaihoz közel) ahhoz, hogy a Boden tó környékén élő németek mindennapjairól – 3 cikk erejéig – összefoglaljam a jó és rossz tapasztalataimat. Természetesen a pozitívakkal kezdem, azokkal, amik a leginkább tetszenek itt nekem a Bodensee környékén – szerencsére ezekből van a legtöbb! Saját fotóimmal is színesítem őket. Jó olvasást és képnézegetést kívánok!
– Hát, először is, a németek nagy természetbarátok, ezért vigyáznak a környezetükre. Nem csoda, hogy a Bodensee vize is általában ilyen tiszta!
– Még a városi részeken is sok a nagy zöld terület,
parkokkal, árnyékot adó allékkal, virágos bokrokkal. Gyakori, hogy a társas-és lakóházak közé is almáskerteket telepítenek, pont olyan szép egyenes sorrendben (itt mutatkozik meg a német precizítás), mint ahogy a képemen is látszik.
Ha egy mód van rá, nem bántják az „útjukba kerülő” fákat, vagy egyéb növényeket, hanem „körbeépítik” őket, mint ebben a körforgalomban is, ami Lindau külvárosában található.
Vagy formásra növesztik, hogy elférjen, mint ezt a fát is, aminek a koronája szív alakú és már sikerült minden évszakban megörökítenem (ugyanis egy kedves szomszédom fája).
Az is jellemző a bajorokra, hogy még a legapróbb kerteket, vagy út melletti kis részeket is beültetik virágokkal,
ami szerintem egy nagyon aranyos és szép szokásuk. Ezeken kívül, mindenki udvarában van legalább egy csinos kis madárházikó és nem csak dísznek.
– A gazdák úton-útfélen zöld kereszteket raknak ki a területükre a méhecskék védelmében: a gyümölcsösök, szántóföldek, kertek szélét ilyenkor nem kaszálják le, hanem rajta hagyják a mezei virágokat, hogy a zümiknek legyen miből nektárt gyűjteni.
– A Boden tó környéki németek imádnak a természetben túrázgatni gyalogosan (pl. természetvédelmi területeken, mint a képemen látható Eriskircher Ried)
és Nordic-walkinggal (ami olyan, mintha szárazon síelnének, mert úgy lóbálják menés közben a 2 botot – számunkra ez igazán meghökkentő és mulatságos volt eleinte és megállapítottam, hogy nekem csak egy feleslegesen cipelni való lenne, de ők igazán szeretik!), vagy kerékpárral ruccannak ki. Nagyon jól kiépített bicikli útjaik vannak szerte a vidéken.
Életmódszerűen joggingolnak és futnak, akár még rossz időben, vagy hóesésben is.
– Ami a virágokat illeti, szerintem dália mániások!
Sok helyen ültettek dália kerteket, ahol nem csak vásárolni lehet tőlük, de nézelődni is potom pénzért, vagy éppen szabadon fotózni, mint például ezt a különleges fajtát.
Lindau am Bodensee városában is van egy ilyen kert, az ún. Lindauer Dahlienschau. Több száz érdekesebbnél-érdekesebb virág nő itt augusztus végétől-késő őszig egy helyen,
s képzeljétek, az egyik dália fajta az én férjem nevét viseli (vagy a férjemet nevezték el róla?), mert mindkettejüket „Attilának” hívják ?
– A Boden tó környéki németek nagyon előzékenyek és segítőkészek a gyerekekkel,
az idősek szívesen elmókáznak, elbeszélgetnek a kicsikkel. Nem mennek el szó nélkül a gyermekek látszólagos „szenvedései” mellett sem. Még az élelmiszerüzletekben is a gyerekeknek kedveznek, pl. a kasszáknál gyakorta adnak nekik ingyen apróbb csokikat, de a legérdekesebb szerintem, hogy például minden élelmiszerüzletben az a szokás, hogy a húsos pultoknál felvágottakkal kínálják meg őket.
– Olyannyira nagyra becsülik a gyermekeket, hogy minden év júliusában, az utolsó iskolai napon egy ún. „Kinderfest” (Gyermekünnep)
keretében nagyszabású rendezvény zajlik Lindau am Bodensee szigetén. Ez az ünnep csak a gyermekekről szól azon a napon!
Lindau városi részéből és a szigetéről az összes iskolás gyermek szépen kiöltözik, a fiúk elegánsan és a zászlójuk végét virágokkal díszítik fel;
A lányok bájos virágos ruhácskákban, hajukban virágfonatokkal, a kezükben színes csokrokkal és virágkoszorúkkal vonulnak.
Egy rövidített útvonalon jutnak át a városi részekről a Toscana parkba. A szigeten már várják őket a szüleik, rokonaik, ismerőseik végig, kétoldalt sorfalat állva. A kisebb-nagyobb gyereksereg tanáraik kíséretében átsétál – a Lindau városát a szigeti részével összekötő Chelles-Alle nevű bekötő hídon és a sziget egy meghatározott útvonalán jutnak a kikötőbe, majd a szép, festett régi és új városháza előtt várják be a többieket is, ahol a polgármester köszönti őket.
Mindenki a gyerekeket éljenzi, még az éppen ott nyaraló turisták is! Örül a szívem, mert már az én gyermekeim is részesei lehettek ennek a szép és megható hagyománynak.
Ilyenkor persze rendőrök biztosítják a szabad felvonulást, méghozzá úgy, hogy leállítják a forgalmat, az éppen ott rekedt autósok, buszok, egyéb járművek pedig türelmesen megvárják, amíg a gyereksereg bevonul a szigetre.
A fiúk-lányok a felvonulás során szétosztogatják a kezükben tartott virágokat és ilyenkor történhet az meg, hogy még a rendőrök pisztolya is „kivirágzik”,
de azt is előfordul, hogy a buszok elejét díszítik így fel, mint a képemen látszik.
Az ünnepség végén a gyerekeket még meg is vendégelik, majd délután zenekari kísérettel
várják őket a város különböző pontjain felállított óriási vidámparkokkal és azokkal a tipikus bajor sörsátrakkal a felnőtteket.
– Lindau városi tömegközlekedése szuper jól szervezett, nagyon tetszik, hogy a buszpályaudvarokon a járművek bevárják egymást, s csak akkor indulnak el, ha az utolsó ember is felszállt. A buszvezetők akkor is megvárnak, ha épp messziről szaladsz a buszhoz! Jegyet a járműveken elől található automatákból lehet venni. Nem lehet akárhova leülni, mert középen a babakocsisoknak, járókeretes és idősebb embereknek van kialakítva hely. Az egyedüli rossz, hogy ezek a buszok jóval kisebbek az átlagnál és hétvégenként itt is tud ám tumultus lenni!
– Az autósok: türelmesek és nagyon előzékenyek egymással, a gyalogosokat pedig kb. 95%-ban átengedik a zebránál (persze furcsa, hogy közben a kocsijuk orra már szinte hozzáér a zebra csíkjához, de mindig így állnak meg).
– A német emberek nagy kutyabarátok. Négylábú társaik hihetetlenül nyugodtak(!), ritkán ugatnak és általában barátságosak, ezért szabadon futkározhatnak a gazdáik mellett. Szeretnek a gyerekekkel játszani. Sokat sétálnak, kirándulnak velük és gyakran az üzletekbe is beviszik őket, de oda már pórázon.
Ugyanígy macskákat is nagyon szeretnek tartani,
fura mód, némelyiket szintén pórázon.
– A Bodensee környékén egyáltalán nem kell attól félnünk, hogy valaminket is eltulajdonítják és remek a közbiztonság is. Általában nyugodt szívvel otthagyhatsz bármit bárhol – pl. Lindau szigetén, ha felszállsz kisgyermekkel a kisvonatra, addig a babakocsidat nyugodtan leparkolhatod a kikötőben. Ha visszaérsz, meg fogod találni ott, ahol hagytad. Vagy pl. Salembe, a majomhegyen semmi csillogót nem vihetsz be magaddal a majmok közé, nehogy megtetszedjen nekik, így azokat a bejárati rakodóban kell hagynod. Amikor kijössz, minden ott lesz, ahol hagytad (persze azért a táskád iratokkal, pénzzel mindig legyen nálad, ez alap!)
– A becsületkasszás gyümölcsárusok is ezen az elven működnek. Nagyon megbíznak a vevőkben, hogy kifizetik az árut, pedig általában sehol sincs eladó, őr és még kamera se. Ha esetleg nincs nálunk annyi apró, következő alkalommal is kipótolhatjuk és azt sem veszik zokon. Egy hasznos tipp: szerintem az Elstar almák a legfinomabbak, de a Bodensee körtéket sem bánjátok meg, ha erre járva megkóstoljátok. S ami a legnagyszerűbb, hogy sokszor még télen is vehetjük a finom, lédús gyümölcsöket!
– Nagyon környezettudatosak. Többek között visszaváltják a műanyag üvegeket is. A képemen, a palackokon látszódó kis visszafele nyilas ikon az üvegekkel, a visszaváltható termékek jele itt Németországban.
Az üzlet előcsarnokában egy gépbe bedugod a palackokat és a végén kapsz érte egy cetlit, amit a kasszánál levásárolhatsz.
– A Bodensee környékén élők velem együtt imádják megnézni a tavon lebukó Napot,
de amíg ők egy borospohárral a kezükben, halkan beszélgetve ülik végig, addig én a fényképezőgépemmel jobbra-balra mászkálok, hogy minél jobb szögből örökítsem meg a soha vissza nem térő alkonyi pillanatokat. Engem ez tesz boldoggá, őket meg az.
– Ha a
nem számítjuk a Bodenseen, akkor az ún. „paddle board”-on való közlekedés a legfelkapottabb vízi sport,
még késő ősszel is űzik. Általában egy evezővel, álló helyzetben hajtják magukat, vagy ha elfáradnak, akkor leteszik az egyik térdüket. Gyakran vannak párban, amikor összekötik a paddelejuket, de magányos vízideszkázókat is folyton látni. Keresztbe-kasul átszelik a Boden tavat, egyik országból ki, a másikba meg be evezve, elég nagy távokat megtéve (ez a Dreilendereck tó egyik előnye, amiről már szintén írtam egy cikket, hogy bizony lehet egyszerre 3 ország területén tartózkodni).
A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, LAPZZ TOVÁBB !
– Az itteni emberek télen imádnak síelni és snowboardozni,
meg persze szánkózni – felnőtt emberek is csapatostul indulnak neki a hegyeknek, domboknak.
Szerencsések ebben a tekintetben, mert a Bodensee környékén (a szomszédos országokban is) bőven találnak hegyvidéki területet a kedvteléseikhez (pl. Németországban ott van Scheidegg, a fehér paradicsom, amelyről már téli-nyári cikket is írtam ide az online Utazási Magazin oldalára, Ausztriában a Pfänder népszerű, Svájcban pedig a Säntis), de ha más nem adódik, akkor például a falujukat is szívesen körbesíelik a németek.
– Aki eddig azt hitte, hogy a német emberek barátságtalanok, azok nem jártak még a Bodensee környékén! Az itteniek kedves emberek! Például az utcán találkozva, ismeretlenül is ránkmosolyognak és köszönnek.
Köszönési formáik: ’Hallo!’ „Guten Tag!” Grüß Gott! (Isten hozott! – de itt köszönésre használják, amikor találkoznak) és még a „Servus!” hangzik el időnként, de ezt inkább az osztrák nemzetiségűek mondják. Tulajdonképpen a „Hallo!” a leggyakoribb, még a gyerekek is ezt használják, ha felnőttekkel, idősekkel, vagy a tanáraikkal találkoznak és azok nem veszik tiszteletlenségnek. Nekem először nagyon furcsa volt, de most már javarészt én is ezt használom (még annyit róla, hogy bár két „ll”-el írják, de a beszédben röviden ejtik, mintha csak sima „halo”-t mondanának). Az elköszönés pedig „Tschüss!”, vagy udvariasabban „Auf Wiedersehen!”
– A bajorországi gimnáziumok a legerősebb iskoláknak számítanak Németországban. A tananyag tényleg nehéz, de fél év alatt egy magyarországi általános iskolából indulva (ezúton köszönjük szépen Margit néninek, a Lánycsóki Általános Iskolából, hogy jó elemi iskolai alapokkal indította útnak a lányunkat, mert így szinte akadálytalanul vette a tanulási kihívásokat egy másik országban), szóval egy jóképességű, szorgalmas diák, aki előtte éltanuló volt egy lindaui Mittelschuléban is (teszem azt, németül is ott tanult meg) és tudja, mit akar az élettől, pl. továbbtanulni, egyetemre menni, megfelelő szorgalommal bele tud rázódni a német gimnáziumi tanulnivalókba olyannyira, hogy fel is tud zárkózni a bajorországi, elitnek számító gimnáziumi tanulók szintjére. Hozzáteszem, itt a gimikben a diákokat maximálisan motiválják is a tanáraik és úgy vannak kezelve, hogy „bármi lehet belőlük, amit csak szeretnének az életben”.
– A bajorok szeretik a meséket, pl. Aranyhaj történetét. Olyannyira, hogy Lindau szigetén, a régi világítótoronyból (Mangturm) viccesen kilógatták Rapunzel hosszú hajfonatát is.
– Sokan vegetáriánusok, még a fiatalabbak közt is. Talán ezért van az, hogy a hústermékek elég drágák náluk? Nem tudom. Aki viszont eszik húst, az gyakran grillezik, még egy emeleti lakás kis teraszán is. Ezen kívül az itteni németek imádják a sajtokat, a jó borokat és az ún. Apfelschorlét, ami egy almaléből és szódából álló finom pezsgős ital. Nem mellesleg édesszájúak is, egyik kedvencük a német Ritter csoki.
Első körben ezzel a szép látvánnyal zárnám most a soraim. Legközelebb szintén szubjektív véleményemet osztom majd meg a Bodensee német oldaláról, de akkor már a negatív dolgokat veszem górcső alá.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta
