Időutazás
Úti beszámoló: Időutazás Athénban
Mielőtt Athénba látogattam az általános iskolai történelemórák jutottak eszembe: oszlopok, márvány, istenek, mítoszok, görög kultúra. Így elsőre lehet nem hangzik túl vonzónak, engem mégis valamiért már akkor megfogott ez a város és egész Görögország.
Mielőtt Athénba látogattam az általános iskolai történelemórák jutottak eszembe: oszlopok, márvány, istenek, mítoszok, görög kultúra. Így elsőre lehet nem hangzik túl vonzónak, engem mégis valamiért már akkor megfogott ez a város és egész Görögország.
Mielőtt Athénba látogattam az általános iskolai történelemórák jutottak eszembe: oszlopok, márvány, istenek, mítoszok, görög kultúra. Így elsőre lehet nem hangzik túl vonzónak, engem mégis valamiért már akkor megfogott ez a város és egész Görögország. Két nem teljes napba kellett belesűríteni a látnivalókat. Nem volt könnyű menet és akkor még nem is tudtam milyen lesz a város hangulata, ami csak „hátráltatott” a híres helyek meglátogatásában, hisz lépten-nyomon egy hangulatos taverna, kafenion vagy cukrászda illatai hívogatnak séta közben.
Athén- Parthenon
Az elmúlt évek utazásai alkalmával már megtanultam,hogy ne készítsek részletes tervet hisz sosem tudjuk percre pontosan követni, mivel mindig leragadunk egy-egy számunkra kedves helyen. Repülővel érkeztünk görög földre majd metróval robogtunk be Athénba. A csomagjainkat a szálláson szinte szó szerint ledobáltuk, hogy mielőbb indulhassunk várost nézni és egy nagy adag gyrost betolni, amiből kettő lett, annyira kivoltunk éhezve a görög ízekre. Az étterem tulaja csak nagyokat mosolygott rajtunk, biztos gondolta magában: Turisták. Gyomrunkban a két adag gyrosszal szinte szó szerint gurultunk tovább. A listám elején a Syntagma tér és a parlament megtekintése szerepelt. Utána a Nemzeti Kert ami közvetlen a parlament mellett található. Egyik pillanatban még az embereket kerülgettük a város központi terén, a másikban meg a nyugodt csendes zöld övezetben találtuk magunkat égig érő pálmafák között.
Athén – Nemzeti Kert
Hirtelen mintha behúzná az elmém a féket, nyugodtságra késztet ez az éles váltás. Sétálgattunk élveztük a környezetet, érdemes mindenfelé bolyongani mert van itt tó kacsákkal, mini állatkert, játszótér valamint a Zappeio Hall Athén Konferencia és kiállító központja. Miután a kert sikeresen ránk telepítette a görög hangulatot Zeusz temploma felé igyekeztünk. Az épületből az ég felé tornyosuló oszlopok maradtak meg az utókornak, robusztus lehetett egykoron Hadrianus kapujának a szomszédságában. Késő délután a Lükabéttosz-hegyet másztuk meg naplementét nézni. Egész Athén a lábaink előtt hevert, gyönyörű kilátás a fehér házakra, távolban a tenger és a nap sugarai csodás színeket festettek az égre.
Athéni kilátás a Lükabéttosz-hegyről
Másnap reggel a bőséges reggeli után újra nyakunkba vettük a várost. Úgy döntöttünk egy kicsit gyalogolni fogunk, eleve van mit lesétálni, meg így lehet igazán jó dolgokat felfedezni. Irányt vettünk a Monastiraki tér felé. Miután leráztuk magunkról a „Hakuna matata”-val üdvözlő karkötőfonó árusokat, akik már a világ összes nyelvén is tudnak köszönni,megérkeztünk Hadrianus könyvtárához ami egykor egy kulturális központ volt. Mára néhány oszlop és az eredeti falak helyét jelző kőtenger maradt, ami jellemző a római agorára is. Ennek ellenére ezek a helyek is különleges érzéssel töltenek el, az ember egyszerre érzi a jelent és a múltat. A kintről szűrődő utcák zaja keveredik a csendes kert hangulatával, valahogy az ember az ereiben érzi a letűnt időket. Miután feltöltődtünk célba vettük a legnagyobb falatot az Akropoliszt, de útközben egyszer csak fent találtuk magunkat Árész dombján (Areioszpagosz). A panoráma pazar az egész várost valamint Athén fő látványosságát is belátni innen, már csak követnünk kell mint Dorothinak a sárga köves utat.
Árész dombja
Bevallom a könnyeimmel küszködtem annyira meghatott, hogy végre ott lehetek. Jó döntés volt előző nap jegyeket venni Athén főbb látnivalóira, mert az Akropolisz lábánál kígyózott a sor és különben is az izgatottságtól még át találtam volna verekedni magam a kapun. A felfelé vezető út fenomenális, olívafák árnyékában sétáltunk felfelé amíg a Propülaiánál (az Akropolisz kapu épülete) meg nem láttuk az embertömeget. Centiről centire tudtunk lépkedni tovább felfelé, hogy végre bejussunk az európai civilizáció bölcsőjébe. Már a kaput is tátott szájjal bámultam, a bent található monumentális műremekek pedig csak fokozták a fellegvár iránti csodálatomat. A Parthenón (Pallasz Athéné temploma) magasodik középen, amit felismerhetünk körbeölelő oszlopsoráról. Körülötte található több kisebb épület, szentélyek, templomok és egy halom kő.
Erechteion
Az építmények közül van néhány egész jó állapotban, többek között: Niké temploma, Dionüszosz színháza, a híres kultusztemplom az Erechteion, a történelemkönyvekből emlékeztem a különleges nőalakokra (Kariatidák), melyeket oszlopok helyett alkalmaztak. A rengeteg márványtól olyan fehér volt minden, hogy azt hittem a retinám kiég mire leérünk innen, ajánlom a napszemüveges látogatást. Kezdett nagyon meleg lenni, egy ismerősöm azt mondta: "Készülj fel, Athén olyan mint egy katlan!" akkor nem igazán értettem miért mondja, hát most kezdtem kapizsgálni. Hátra volt még egy fontos látnivaló: Heródes Atticus színháza. Fantasztikus látványt nyújt ahogy az ókor beleolvad a jelen környezetbe.
Heródes Atticus színháza
Miután szénné égettük magunkat a napon, kapóra jött a következő megtekintendő uticélunk a görög agóra. Rendezett kertben hűsölhettünk a fák árnyékában sétálgatva szobrok kíséretében a múltat idéző maradványok és épületek között. Kellett még pár szippantás a történelemből mielőtt meglátogatjuk Plakát. Plaka Athén legbájosabb negyede. Szinte egymásba érő taverna sorával, pici boltocskáival, a kafenionok teraszain hűsölő helyiek és turisták elegyével, a kövek közül a házak tetejére felkúszó boungenvilleákkal díszitett utcácskái lenyűgözi a látogatóit. Érdemes az itt található éttermek egyikében megkóstolni a görög konyha jellegzetes ételei közül néhányat, legúrítani valami aranyló habos hideggel és élvezni a nyugodt légkört. Csak óvatosan a sok kajával, Plaka néhány utcája olyan szűk, hogy nagyobb bendővel két fal közül aligha tudja magát kiverekedni az ember.
Plaka utcarészlet
Nekem egy kicsit olyan mint egy labirintus, nem tudod mi vár rád az utca végén és pont ettől olyan izgalmas. Az idő szűke miatt inkább a kiutat kerestük, hisz hamarosan indult a kompunk Pireusból. Feltöltekezve és lógó orral indultunk el a metróhoz. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan tovább kellett állnunk, viszont ott fújt bennünk a várakozás szele, hogy a következő nap új élményekkel gazdagodhatunk.
Szerző & fotók : Takács Lujza
