Úti beszámoló
Fehérkőlápa – A Bükk egyik eldugott helye
Fehérkőlápa, érdekesen csengő név, az már egyszer biztos, de nem csak a neve érdekes, hanem a hely is. Hogy mennyire eldugott, azt ítélje meg az olvasó.
Fehérkőlápa, érdekesen csengő név, az már egyszer biztos, de nem csak a neve érdekes, hanem a hely is. Hogy mennyire eldugott, azt ítélje meg az olvasó.
Tíz éve voltunk ott először a férjemmel, aki akkor még csak udvarolt nekem, nem éltünk még együtt, ez volt az első közös utunk. Azóta minden évben elmegyünk ide, most már gyerekkel is. Fehérkőlápát már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, hogy majd egyszer elmegyek ide és kipihenem magam. Így a születésnapomra azt kértem tőle, hogy menjünk el ide, igaz decemberben van, de a havas hegyeknél mi lehet szebb télen?! Bükkszentkeresztről indul egy négy kilométeres földút, ami réteken vezet keresztül egészen az erdőig, ahol egy turistaház található, ez Fehérkőlápa.
| Utazási Tipp |
| online akciós szállásfoglalás szállodák, apartmanok,wellness szállások |
Az épületben se tv, se wifi, vagy egyéb technikai vívmány nem található meg azokon a helyeken, ahol a turisták megpihennek, alszanak, ami valóban pihentetővé teszi az itt létet. István, aki tulajdonosa és vezetője a turistaháznak, idejének nagy részét itt tölti és fogadja a vendégeket (neki van tévéje, ő nem pihenni jár fel). Nos, ide érkeztünk meg, négy kilométer hóban sétálás után. Nagyon kedvesen megjegyezte István, ugye farkasokat nem láttatok? Tessék? Tíz éve még nem jött velem szembe a facebookon, hogy farkasok élnek erre, pedig így van. Nyilván nem láttunk egyet sem, ami nem jelenti azt, hogy fordítva ez nem igaz. Legyen annyi elég, hogy a rémálmaimban mindig farkasok üldöznek, így el lehet képzelni, hogy mennyire volt őszinte a mosolyom a kérdés után! Gyorsan berendezkedtünk a szobába. Aki ide jön, ne 5*-os szállást várjon, turistaház, annak minden velejárójával. Az ágyak faragottak, kézzel festettek, mint ahogy a szekrények is. Olyan, mint egy meseház berendezése. Nekem szebb is, mint a puccos szállodák egyen szobái. Az étterem részen egy zongora áll, ki lehet próbálni, én is kipróbáltam. István mellém ült és csodaszépen játszott rajta. Csinált nekünk forraltbort, hogy gyorsan felmelegedjünk, megkínált minket vacsorával is. A hely konyhája mesés, vad ételek sora, sztrapacska, palacsinta, gulyás, házi kenyér…., minden ami a jó magyar gyomornak kell! Mi kell még a magyar gyomornak, hát házipálinka, amiből itt sincs hiány!
Másnap reggel vissza sétáltunk Bükkszentkeresztre a kocsinkhoz és a szomszédos Lillafüredre átruccantunk. A téli kisvasutazásnak is meg van a miliője, a havas fák, hegyek a kispatakok. Mivel december elején van a becses születésnapom, így Mikulás ünnepség volt a kisvasútnál. A Disney szereplők sora volt megtalálható a peronon és a magyar klasszikusok is a téren voltak, mint Süsü is, akivel egy fotó erejéig össze is álltam. Süsü is bagózott, így jól hozta a füstöt eregető szelíd sárkányt!
A Hámori-tó partján, Lillán van egy étterem, ami az egyik kedvenceim közé tartozik. Imádok oda betérni, a konyhája mesés, a szakácsot innen is csókoltatom. A pincért is imádjuk, aki 10 éve szolgál ki minket, ha ott vagyunk, magas, vékony, őt is öleljük, ha egyszer eljut hozzá ez az írás, sajnos a nevét nem tudjuk. Egy jó ebéd után mindig kell egy kis mozgás, így a függőkertbe szoktunk lemenni, ami télen nem mindig kihívás mentes. Óriási jégcsapok szoktak lenni a vízesésénél, ha igazán hideg tél van. Lillán található két cseppkőbarlang is. Ilyen időben a legjobb oda bemenni, mert melegebb van, mint kint! A környéken rengeteg a látnivaló, a Bükk-hegység kifogyhatatlan tárháza a kikapcsolódásnak legyen tél, vagy nyár.
Mi igazából pihenni mentünk fel először, így vissza is tértünk Fehérkőlápára. Csodás sétákat lehet tenni a ház körül. Azok is megtalálják a számításukat, akik szakrális beállítottságúak. A kilátóponthoz vezető úton üregek találhatók, melyeknek gyógyhatásai egy táblán vannak összefoglalva. Manapság már sokkal egyszerűbben meg lehet közelíteni a helyet. Megépült néhány éve a libegő, mely a turistaháztól 15 perc sétára tesz le. Így egy könnyű délutáni programnak is teljesen jó, azoknak, akik a környéken járnak és unják már a megunhatatlan Lillafüredet.
Felejthetetlen élmény az, amikor az ember pirkadatkor kimegy, a ropogó hóban sétál az erdőben. Teljes a nyugalom, csodás a látvány. Gyorsan fel is keltettem az uram, hogy még most reggeli előtt menjünk ki a kilátóponthoz. Biztosan nagyon értékelte eme remek ötletemet, láttam az arcán. Rendes volt, eljött velem, nem bánta meg. Egészen Lillafüredig ellátni, a hegyek, ahogy egymásba érnek festővászonra való látvány.
Tíz éve igazán eldugott hely volt, mára a libegőnek köszönhetően könnyen elérhető. Legutóbb, amikor fent voltunk, mi láttuk a különbséget, sorba kellett állni, hogy rendelhessünk, régen ez nem így volt. Bízom benne, hogy sokan eltévednek erre. Ajánlom ezt az útvonalat: Libegővel fel, turistaháznál egy jó ebéd, vagy palacsinta. Innen maximum 20 perces séta, szintemelkedés nélkül a kilátópont. Az elágazáshoz vissza térve a lefelé vezető úton vissza lehet túrázni Lillafüredre a libegő parkolójába, ami úgy egy, talán másfél óra.
Mi biztosan vissza térünk, nekünk ez már hagyomány!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
