Úti beszámoló
Vaduz, az Alpok kis ékszerdoboza
Vaduzt nem írtam fel a bakancslistámra. Mert sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok ide.
Vaduzt nem írtam fel a bakancslistámra. Mert sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok ide.
Az általános iskolában tanultak alapján persze tudtam róla, hogy Liechtenstein fővárosa, hogy Ausztria és Svájc között terül el, a Rajna partján, 11 települése van, tehát eléggé kicsi a maga 160 négyzetkilométerével (mert ez pont Pécs területének felel meg). Az élet azonban úgy hozta, hogy végül lehetőségem volt ezekről a saját szememmel is meggyőződni! Először 2018 augusztusában, legutóbb pedig 2019 őszén. Szerintem visszajáró vendégük leszek, mert igazán megszerettem a világnak eme rejtett kis zugát. Már tervbe is vettem, hogy legközelebb akkor szeretnék ide újból ellátogatni, amikor mindent hó borít. Fenséges látvány lehet!
Ha meghallom egyébként Liechtenstein fővárosának, Vaduznak a nevét, akkor a hegyek, a völgyek és a smaragdzöld mezők jutnak róla először az eszembe, mert nagyon szép természeti közeggel büszkélkedhet. Ezért számomra olyan, mint egy kis ékszerdoboz, az Alpok ölelésében. A második, ami eszembe jut, az a hercegi kastély (Schloss Vaduz), ami sajna nem látogatható (mert a hercegi család otthona). Ettől eltekintve nekem nagyon bejön az erős, robusztos falaival.
Hála Istennek, legalább fényképezhető és ha csak részben is, de az út felőli részén végig lehet sétálni és így egy kicsit mi is részesei lehetünk a történelmének. Egyébként inkább messzebbről mutat, a háttérben a kékeszöld hegyvonulatokkal, mellette a puha zöld pázsittal és egy bájosan kanyargó autóúttal.
Apropó! Fel is lehet idáig autókázni, mert kicsivel feljebb kialakítottak pár ingyenes beállóhelyet (vagy a város elején levő óriás parkolóban lehet még parkolni, ami viszont fizetős).
Az edzettebbek gyalog is felsétálhatnak. Már csak azért is érdemes, mert a kastély alatti részen, a sétaút fenti végén van az ún. Känzile nevű kilátóhely, ahonnan remekül belátható Vaduz és környéke. Mondhatni a lábunk alatt hever az egész főváros és ez fantasztikus látvány!
A gyermekekre azonban itt nagyon kell vigyázni, hogy ne hajoljanak át a fa korlátokon, mert alatta már tényleg a mélység van, egy szinte szögegyenes sziklafal! A hercegi kastélyról úgy tartják, hogy mindenhonnan látható Vaduzban, bárhova is menjetek. Lentről nézve is kitűnik a fák közül, amik szinte körbeveszik. S állítólag a hercegi család is mindent lát onnan fentről, ha lenéz Liechtenstein népére.
Ha kedvet kaptatok ti is ide ellátogatni, akkor egyrészt magyar állampolgárként vízum nélkül megtehetitek, személyi igazolvánnyal, vagy útlevéllel + egy jó tanács: a buszpályaudvarról indulnak a városi kisvonatok (Citytrain), ami nem csak remek szórakozás, ha gyermekekkel vagytok, de még olyan helyekre is eljuttok vele, ahova gyalogszerrel nem biztos. Szóval itt nagyon megéri befizetni rá (nem, a kastélyhoz nem megy fel). Nekünk 2019-ben 33 euróba került, ebben 3 felnőtt és egy 13 éves gyermek volt beleszámolva (a kis 3 évesünknek még nem kellett jegyet venni). Az út, amit bejár, kb. fél órás. A vonatvezető nagyon kedves, van egy hely a stadion után, kint a természet lágy ölén, ahol még külön le is állítja a vonatot, hogy mindenki kedvére kifényképezhesse magát. S ha valamit kérdezünk tőle, szívesen, türelmesen válaszolgat (persze német nyelven).
A kastélyt leszámítva Vaduznak nincsenek olyan gyönyörű történelmi épületei, mint amit az én szülővárosomban Nagyváradon lépten-nyomon, vagy amit Magyarországon pl. Pécsett, Mohácson, Budapesten, vagy bármely városunkban mi magyarok megszokhattunk. Vaduznak még a főutcája is egészen rövid. Azért akad néhány látnivaló itt is, a legtöbbje a Städtle nevű sétálóutcáján, úgy mint:
- Liechtenstein Parlamentje (Landtag), ami egy egyszerű, háromszögletű épület a főtéren.
- a Posta-és Bélyeg múzeum (Postmuseum), ami ingyenesen megtekinthető
- Vaduz szobrai őszintén szólva elég érdekesek..
- a Művészeti Múzeum, a Sí Múzeum, a Nemzeti Múzeum
- a neogótikus stílusban épült St. Florin katedrális, ami van olyan szép belülről, hogy érdemes ide is betérni, ha másért nem, hát egyet imádkozni a szeretteinkért.
- a Liechtenstein Center, ahol informálódni lehet és sokan itt kérnek pecsétet az útlevelükbe. Ez mondhatni a turizmus központja és egyben ajándékbolt.
- én az üzleteket is Vaduz látnivalói közé sorolom, mert nem igazán pénztárcabarátok (ha valaki mégis vásárolna, akkor a svájci frank a hivatalos fizetőeszközük, de Eurót is elfogadnak, csak számunkra kedvezőtlenül váltják át, pont, mint Svájcban).
- A házaik nem olyan virágosak és nem olyan szépek, mint pl. a németeké, vagy az osztrákoké, inkább modernebbek, de nagyon feldobja a tájat, hogy mindenhol látszik az Alpok, az erdők, vagy éppen a magasban a hercegi kastély.
Gasztronómiailag nemzeti ételnek számítanak pl. a különféle sajtok, a sajtos gombóckák (Käsknöpfle), vagy a fűszeres makaróni (Älplermagronen mit Wirz), ill. – amin magam lepődtem meg a lejobban, hisz ez az én lánykori nevem is egyben(!) – az ún. „Riebel”, ami egy kukoricalisztből és tejből készített édes fogás (és erről nekem a mamám jut eszembe Nagyváradról, akinek szintén a kedvenc étele volt, csak ő úgy hívta, hogy puliszka tejjel).
Végül, de nem utolsó sorban, ha gyermekkel vagytok, játszóteret ugyan nem láttunk, amerre mi barangoltunk, de kis területe ellenére a város terei szélesek, a Parlamenttel szemben van egy modern park sok fával, paddal és sok kisebb szökőkút is tarkítja a sétálóutcát, lehet tehát szaladgálni, pancsolni a gyerkőcöknek, csak a kisvonatokra kell időnként odafigyelni, amik itt, a főutcán is áthaladnak. Az emberek nyugodtak, barátságosak, igazából látszik, hogy semmire sincs gondjuk. Szerintem turistaidényben sem olyan zsúfolt, mint máshol. A világ egyik legbiztonságosabb helye.
Szerző & fotók: Brigitta Kernné Riebel
