Úti beszámoló
Kína, az ősi és a modern kultúra találkozóhelye
Volt egy elképzelésem a kínai emberekről. Az eddigi itthoni tapasztalataim alapján mufurcnak, nyomulósnak, kiabálósnak tartottam őket. Amikor viszont a saját országukban találkoztam velük, a mufurcból szégyenlőssé, a nyomulósból igyekvővé, a kiabálósból dallamos beszédűvé váltak.
Volt egy elképzelésem a kínai emberekről. Az eddigi itthoni tapasztalataim alapján mufurcnak, nyomulósnak, kiabálósnak tartottam őket. Amikor viszont a saját országukban találkoztam velük, a mufurcból szégyenlőssé, a nyomulósból igyekvővé, a kiabálósból dallamos beszédűvé váltak.
Annak ellenére, hogy egy ilyen messzi országba nagyon kedvező áron eljuthatunk, a legtöbb turista még mindig a saját országukból érkezik. Ők pedig nagyon szeretnek a nyugati emberekkel fotózkodni. A kezdeti félénkségük ujjongásba csap át, ha melléjük állunk egy-egy képre, amit otthon majd fotóalbumba fűznek és az egész családnak mutogatják a „nagyorrúakkal” készült közös képeket.
Nézzük a számokat: Kína lakossága kb. 1,4 milliárd fő, ami folyamatosan növekszik, annak ellenére, hogy még mindig az egygyermekes családmodell a támogatott. Aki 2 vagy több gyereket vállal, annak kb. 2 millió Ft-ot kell fizetnie az államnak. Ha szerencséjük van, elsőre ikrek születnek, és így mentesülnek az adó alól.
A legtöbben Shanghai városában laknak, kb. 24 millióan! Ezt követi Peking a 23 millió lakosával. Xi’an városa pl. a 9 millió fővel csak közepes méretűnek számít. És, ami érdekes, az utcákon nem érezzük folytogatónak a tömeget. Ők már hozzászoktak, hogy sokan vannak, haladni kell.
Először Shanghai városába érkeztünk, ahol a novemberi 18 fok nagyon kellemesen ért minket. A város egy folyamatosan fejlődő, menő metropolisz. A városi séta után a világ leggyorsabb liftje felrepített minket a Shanghai Towerbe, mely a Burj Khalifa után a 2. legmagasabb épület jelenleg. Lenyűgöző volt a látvány.
Az nekem külön tetszett, hogy a százéves pagodák köré 30-40 emeletes lakó-és irodaházakat építettek . Ami még érdekes volt, hogy bár alig láttunk szemetest, a város nagyon tiszta!
Shanghaiból Xi’an városába belső járattal repültünk át. Gondoltam, valami 140-180 fős géppel utazunk majd, de egy 3×3 üléses 77 soros gépezet repített át minket. Elsőre Xi’an egy betondzsungelnek tűnt, de az esti fények jót tettek a városnak. A Harang Torony mellett van egy szuper street food utca, a muszlim negyed, ahol ínyencségeket kóstolhatunk, és olcsón piacozhatunk.
Xi’an-tól kb. 40 km-re található a híres Agyaghadsereg. 1974-ben helyi földművesek i.e. 209-210-ból kb. 8000 agyagfigurát találtak itt meg, akiket az első kínai császárral azért temettek el, hogy biztosítsák annak uralmát a túlvilágon is. Amúgy ezt a látványosságot is elrontja az a rengeteg tolakodó turista, akik miatt kevésbé élvezhető a világörökség része..
308 km/órás sebességgel is utaztunk 4,5 órán át a híres szuperexpresszel Xi’anból Pekingbe. A távolság kb. 1.200 km, kiszámoltam, ezt Magyarországon a MÁV megállás nélkül kb. 12 óra alatt tenné meg .
Pekingben a november már kifejezetten hideg, szeles. Érződik, hogy a fővárosban vagy: zajosabb, koszosabb, de nagyon szervezetten működik minden. És igen, a legnagyobb élmény a Nagy Fal volt. Ha nem lett volna ekkora szél, még távolabbra is másztunk volna, de így is az út egyik fénypontja volt. Tudtad? 7200 km, és nem, nem látható szabad szemmel a világűrből.
A másik csodaépület az Ég Temploma, mely Peking második legnagyobb kertjében található (a kertbe a helyiek évi kb. 2.000 Ft-nak megfelelő jüanért korlátlan belépésre jogosultak, ez a kedvenc helyük a sakkozásra, társasjátékozásra 🙂 Egyébként Peking legnagyobb kertje a Nyári palotában fekszik, e kert a császár isteni mivoltát hivatott bizonyítani.
Ha már legnagyobb.. Pekingben található a világ legnagyobb tere is, a Tienanmen tér, melyet az 1989-es diáklázadás és vérengzés tett hírhedté. A tér mögött terül el a Tiltott város, mely ötszáz éven át a kínai császárok lakóhelyeként és központjaként szolgált, és csak engedéllyel lehetett belépni. Mára már ez a terület is a Világörökség része lett, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együttesének nyilvánította. Mintegy 2-3 órát el lehet kóborolni itt, gyönyörű építészeti megoldásokat láthatunk. A múlttal párhuzamosan a jövő is itt van: a legújabb kütyükhez negyedáron juthatunk hozzá, érdemes alkudozni és bevásárolni belőlük.
Az ételekről: sokan tartanak a kínai kajától, és inkább itthonról visznek egy rúd szalámit, hogy ne éhezzenek.. Ettől nem kell tartani J Szalámi az ugyan nem lesz, de a hotelek és az éttermek is fel vannak készülve a turistákra: reggelire a hotelekben tojás, felvágott, péksütik, gyümölcsük, párolt zöldség megtalálható, még a kávé is iható. Sőt villát is adnak, nem kell bűvészkednünk a pálcikákkal (de mindenképp próbáljuk ki J ). Ebédre és vacsorára helyi éttermekbe érdemes betérni, ahol a híres dim sum (töltött tészta), pekingi kacsa kihagyhatatlan. A legnépszerűbb a mogyorós csirke, de sertés, tofu, rák, üvegtészta is szinte mindig volt a kínálatban.
Nagy élmény volt egy 4000 éves múltú országban utazgatni, bátran ajánlom.
Szerző& fotók: Vízkeleti Zsuzsanna
