Úti beszámoló: Irány a mesés Toszkána  I. rész

Mint, ahogy Al Bano és Romina Power is megénekelte a boldogságot, úgy fakadtam én is dalra a boldogságtól, amikor megpillantottam Toszkána dimbes-dombos sokszínű vidékét.

   Mint, ahogy Al Bano és Romina Power is megénekelte a boldogságot, úgy fakadtam én is dalra a boldogságtól, amikor megpillantottam Toszkána dimbes-dombos sokszínű vidékét.  2015 április 30.-án kocsiba vágtuk magunkat a férjemmel és elindultunk Olaszországba. Az Olasz határt átlépve, kerestük az autó utat Triesztnél. Nem szerettünk volna pályán menni, mivel költséghatékonyra terveztük az utat. Tudtuk, hogy mennyire borsos ára van az Olasz autópályáknak. El is tévedtünk a körforgalmak rengetegébe, és egy mesés partszakaszon értünk ki. Azóta többször is kerestük ezt a helyet, soha nem találtunk rá újra. Olykor el kell tévedni ahhoz, hogy odataláljunk, ahol igazán lenni szeretnénk. Utunkat tovább folytatva Velence egyik parkolójában töltöttük az éjszakát a kocsiban aludva. Nem épp egy Hilton, de a költséghatékonyság jegyében ezt is bevállaltuk.

  Másnap korán indultunk is tovább, hogy minél több helyre el tudjunk jutni, miután elfoglaljuk a szállásunkat.  Az Appenninek hegyvonulatain átkelve jelzett a benzin mutató, kevés a nafta. Mivel május elseje volt, ami ott is a Munka Ünnepe, így nem volt nyitva sok minden. A benzinkutak ilyenkor önkiszolgáló üzemmódban vannak, ami azt jelenti, hogy előre beüti az ember lánya, hogy mennyiért szeretne tankolni, bedugja a pénzt, vagy a bankkártyáját és annyi benzint enged, amennyi jár érte. Ez mind nagyon szépen hangzott egészen addig, amíg 25 eurót be nem ütöttem, de a kártyámról 50 eurót vont le. Hirtelen természet vagyok, nem mesélem el, a nettó egy órás őrületet, amit ez miatt lerendeztem. Legyen elég annyi, hogy szerencsés asszony vagyok, mert a férjem ritka türelmes ember!     

  Arezzo mellett volt a szállásunk egy kicsiny faluban, Pieve a Maianoban. Csodás Toszkán kilátás, mesés kert, terasz, terrakotta színekben pompázott a ház és a szoba is autentikus berendezéssel és festéssel volt ellátva. Egyből helyre is billentem. Egy óra pihenőt engedélyeztünk magunknak, majd indultunk is tovább a felfedező útra, hiszen csak három éjszakát töltöttünk el ebben a mesébe illő környezetben.

  Első utunk Pienzaba vezetett. Azóta is állítom, hogy ennél tipikusabb toszkán tájat még nem láttam. Mi térdgatyában és pólóban  flangáltunk, az ottaniak csizma, kabát, sapka, sál. Esküszöm, hogy nem túlzok! Kellemes 20-22 fok volt, igazi csavarogni való idő. Szebbnél szebb cipő boltok csalogattak, de nem csábultam el. Inkább az olasz borok és oliva olajok voltak teljes mértékben ellenállhatatlanok a számomra. Így nem is távoztam üres kézzel, mind a kettőből beszereztem magunknak. A tájjal nem lehet betelni, a dombok rajta a kis kőházakkal ciprus fák ölelésében, igazán megkapó látvány.

  Cortona volt a következő állomásunk, ahova már sajnos sötétedéskor értünk oda. A tájban gyönyörködni nem tudtunk, így felkerestünk egy éttermet, ahol elköltöttük a vacsoránkat. Rendeltem a ház borából, meglepetésemre 4dl-es kancsóban hozták ki. Fogalmazzunk úgy teljesen jól éreztem magam a vacsora végére.

  Vissza indultunk a szállásunkra, de a körforgalmak ismételten kifogtak rajtunk. Próbáltunk térképet szerezni, kevés sikerrel. Sajnos a telefonjaink az egész napos intenzív használat miatt lemerültek. Akkor jött a nagy ötlet! Láttam egy templomot, ahol templom van ott kocsma is, a kocsmában meg mindent tudnak. Így is történt, még egy papírra le is rajzolták nekünk, hogy merre kell menni.   Így már könnyen vissza találtunk, ahol gyorsan álomra is hajtottuk a fejünket.

  Másnap életünk egyik legcsodálatosabb útjában volt részünk, de erről majd a következő részben. 

                                                                                                                                                               Szerző & fotók:  Hajdu-Felső Bernadett